látogatás a művészetek világába

Cultvisit

A nagybányai művésztelep öröksége

Szabadkán is megtekinthetők a híres festőiskola alkotásai

2024. május 21. - Cultvisit

Az egykori nagybányai művésztelep egy egész korszakot jelképezett a magyar művészettörténetben. A 19. század végén alakult festőközösség meghatározó volt a korabeli és napjaink magyar festészetének szempontjából, az ott alkotók közül többeket is a mai napig a legnagyobb nevekként emlegetünk. Nézzük közelebbről, milyen örökséget is hagytak a művészvilágnak a nagybányai festők.

A nagybányai művésztelep

Egészen 1896-ig kell visszatekintenünk, ha a kezdetektől szeretnénk megismerni a nagybányai művésztelep történetét.  Hollósy Simon festő ekkor utazott Erdélybe, egy Máramaros megyei felkérésre. A korábban Münchenben tanult és tapasztalatokat szerző művész és kortársai ez év nyarán látogattak először Nagybányára is, ahol a város területet biztosított számukra a szabad alkotásra. Az ekkor még csak nyári művésztelepként működő iskola tagjainak 1897-ben nyílt lehetősége egy kiállítás keretein belül bemutatkozni a közönség előtt Budapesten is, ahol a természetben való festés élményét ismerhették meg a látogatók a különleges színvilágú festményeiken keresztül. A kiállítás nagy sikert hozott az művészeknek, ez pedig megerősítette őket abban a szándékukban, hogy a nyári művésztelepet az alkotómunka rendszeres helyszínévé nevezzék ki.

A festőiskolában olyan nagy nevek tették le névjegyüket, mint Iványi-Grünwald Béla, Perlrott-Csaba Vilmos, Ferenczy Károly, valamint Réti István. Őket ma a művésztelep alapítói generációjaként tartjuk számon, az általuk indított művészeti mozgalom pedig teljesen új irányokat nyitott meg a magyar festészet számára. Az erdélyi város festői nem csupán stílusban, de gondolkodásban is megújították a korabeli magyar festészeti tradíciókat, alkotásaik közül pedig jó néhány nemzetközi elismertségre is szert tett.

Alkotói elvek

Az első nagybányai generáció művészeti elvei elsősorban a festői gyakorlattal forrtak ki. A századfordulón a művészek az újítást keresték alkotásuk során, ám nem szándékoztak tudatos programot kialakítani céljaik alátámasztására. Az első években született képek lenyűgöző hatása éppen a természetközeli látásmódjukban rejlett, amely nem engedte, hogy a festmények és a tájélmény közé bármilyen prekoncepció ékelődjön. A művészek nem egy előre megtervezett rendszer alapján formálták a látványt és az élményeket, hanem saját szubjektív érzelmi állapotuknak megfelelően alkottak. Ezt a hozzáállást tulajdonképpen a nagybányaiak naturalizmusnak nevezték és ez a természetfelfogás hosszú időre a magyar képzőművészeti köznyelv alapvető fogalmává vált. A nagybányai művészek egy olyan új korszakot nyitottak a magyar művészettörténetben, amellyel a magyar művészet közvetlen, folyamatos és tudatos kapcsolatba kerülhetett az akkori európai művészettel.

Több nemzedéken átívelő közös alkotás

A nagybányai művésztelep történelmében több alkotói nemzedéket is megkülönböztetünk, akik a korok változásától függetlenül fenntartották a művésztelep értékeit és hagyományait. A festőiskolában számos olyan festő alkotott és tanult, akiknek műveik neves nyugat-európai galériákba is eljutottak. Szinte mindannyian megfordultak Párizsban, bemutatták a nagybányai szellemiséget, továbbá hazatértükkor visszahozták Nagybányára a francia főváros impulzusait is. Ezen kölcsönhatásból bontakozott ki a modernizmus a magyar festészetben is.

A már említett alapítói generáció mellett még két nemzedéket jegyez a szakirodalom, részeként olyan nevekkel, mint Ziffer Sándor, Börtsök Samu, Perlrott-Csaba Vilmos, valamint Boromisza Tibor. A művésztelep alkotói közül sokan - például Czóbel Béla, Perlrott-Csaba Vilmos vagy Tihanyi Lajos – pontosan egy időben alkottak kimagaslót a ma ünnepelt nagy posztimpresszionista és fauve alkotókkal, és olyan nagy nevekkel együtt állíthattak ki, mint Henri Matisse vagy André Derain.

Egy különleges alkotás

Az említett párizsi-nagybányai művészeti kölcsönhatásból született egy igazán különleges, a két alkotóváros közötti kapcsolatot új módon bemutató festmény is. Tihanyi Lajos legismertebb alkotása szó szerint a vászon két oldalán hordozza Nagybányát és Párizst. A festmény egyik oldalán az 1908-ban készült párizsi híd, a Pont Saint-Michel látható, míg a hátoldalán Ádám és Éva, amely 1908 előtt Nagybányán készült.

tihanyi.jpg

Forrás: viragjuditgaleria.hu – Tihanyi Lajos, Pont Saint-Michel; hátoldalon: Ádám és Éva (1908)

A kultúrtörténeti örökség megőrzése

De mi a nagybányai festők jelentősége napjainkban? A válasz egyszerű: a hagyomány és a festői értékek megőrzése. A nagybányai képek iránti kereslet ma is meglepően magas, az aukciókon rendszeresen megfordulnak az innen származó alkotások. Ez a művek szépsége és a művészek tehetsége mellett annak is betudható, hogy a képek magukban hordozzák a nagybányai festőiskola örökségét és hírnevét.

A nagybányai művésztelep hagyatéka azonban másban is rejlik: az itt alkotó művészek gyakorlatai, oktatási módszerei még sok évtizedig éltek tovább a művészeti iskolákban, illetve kurzusokon, és a mai napig inspirációt jelentenek a fiatal generáció számára is. A művésztelep fontos része a helyi és nemzeti kulturális identitásnak, különösen Magyarországon és Romániában. A nagybányai festők és alkotásaik kiemelkedők, hiszen az ő munkájukon keresztül betekintést nyerhetünk egy egész korszak gondolkodásmódjába és művészeti megközelítésébe.

Kiállítások és megemlékezések

A korszak értékeinek és emlékeinek bemutatására egyre több nagybányai tematikájú kiállítás törekszik, amelyek közül a legjelentősebb a Közép-Európai Örökség Program keretében megvalósuló vándorkiállítás. Ezek az események lehetőséget teremtenek arra, hogy a közönség közelebbről megismerje a művésztelepet és festőinek műveit, a kiállítások pedig művészeti, oktatási és kulturális szempontból egyaránt kiemelkedők, ingyenesen látogatható előadások és tárlatvezetések is kapcsolódnak hozzájuk.

2023-ban éppen Nagybányán indította útjára a Közép-Európai Örökség Program azt a rekordméretű tárlatot, amely eddig még soha nem látott volumenben, több kuriózumnak számító alkotással vezette be a művészet kedvelőit a nagybányai művésztelep korszakának rejtelmeibe. A Máramaros Megyei Művészeti Múzeumban a nagybányai festőiskola remekműveit – köztük Iványi-Grünwald Béla nemzetközileg elismert Nagybányai táj (Lángoló ősz) (1908) és Perlrott-Csaba Vilmos korábban még ki nem állított Nagybányai utca (1909) című alkotását – mutatták be.

perlrott.jpg

Forrás: viragjuditgaleria.hu – Perlrott-Csaba Vilmos, Nagybányai utca (1909)

A nagybányai kiállítás ezek után Marosvásárhelyre is ellátogatott, ahol a már bemutatott alkotások mellett újabb, ritkán látott festményeket is megtekinthettek az érdeklődők, többek között a festőiskola alapítóitól is.

A kiállításokat nagy siker övezte, ennek kapcsán pedig idén májusban ismét új helyszínen, a vajdasági Szabadka városában tekinthetők meg újra a művek. A korábban bemutatott festmények mellett itt is további, még be nem mutatott alkotásokkal találkozhat a közönség: többek között Pechán József, vajdasági festő védett festményei, Tihanyi Lajos, Ferenczi Károly és Patkó Károly művei is láthatók lesznek. A kiállítás június 30-ig várja az érdeklődőket.

 

Forrás:

  • Réti, I. (2021): A nagybányai művésztelep, Budapest: Vince Kiadó 

 

Ha nem szeretnél lemaradni legfrissebb cikkeinkről, kövess minket Facebookon is!

A bejegyzés trackback címe:

https://cultvisit.blog.hu/api/trackback/id/tr1318409933

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása