Az elmúlt években egyre többször találkozhattunk hírekkel arról, hogy különféle aktivisták támadást indítottak művészeti múzeumok és galériák ellen, megrongálva az ott kiállított értékes műalkotásokat. Ezek az akciók rendszerint valamilyen politikai vagy társadalmi üzenetet hordoznak, az aktivisták pedig egy adott ügyre igyekeznek felhívni a világsajtó és a társadalom figyelmét. A művészeti közösség és a nagyközönség azonban inkább vegyes érzelmekkel fogadja az ilyen jellegű megmozdulásokat, sőt, egyesek szerint ezekkel az akciókkal épp a kívánt hatással ellentétest váltják ki az emberek többségéből.

A múzeumok, tágabb értelemben véve pedig a művészet ellen elkövetett aktivistaakciók mögött gyakran az az elképzelés áll, hogy a radikális módszerekkel lehet a legnagyobb nyilvánosságot elérni, és ezáltal felhívni a figyelmet a sürgető társadalmi és környezeti problémákra. Az aktivisták úgy vélik, hogy az ilyen látványos megmozdulások sokkolják az embereket – ami persze bizonyos mértékig igaz is –, és ezzel elérik, hogy beszéljenek az általuk képviselt ügyekről.

Forrás: 24.hu 

A klímaválság elleni érdemi fellépést követelő aktivisták például pár éve több híres műalkotást is megrongáltak: az egyik legismertebb példa a ‘Just Stop Oil’ aktivistái által végrehajtott támadás volt 2022 októberében, amikor Vincent van Gogh “Napraforgók” című művére paradicsomlevest öntöttek a londoni Nemzeti Galériában. Mindezzel a fosszilis tüzelőanyagok használata és azok környezeti hatásai ellen tiltakoztak. Bár a festményt szerencsére egy üveglap védte, így komoly károsodás nem történt, az akció jelentős visszhangot keltett a médiában. Ugyanebben az évben egy német környezetvédelmi csoport krumplipürével dobálta meg a potsdami Barberini Múzeumban Claude Monet legmagasabb piaci értékű alkotását, amely a “Kazlak” néven ismert, szénaboglyákat ábrázoló sorozat egyik festménye. Az aktivisták ezt követően pillanatragasztóval kenték be a tenyerüket, és a festmény előtti területhez ragasztották magukat. A Monet-festmény szintén üveggel volt védve, így nem esett benne kár.

Forrás: hamuesgyemant.hu

Egy másik jelentős eset 2023 júniusában történt, amikor a hollandiai Rijksmuseumban egy környezetvédelmiaktivista-csoport egyik tagja megpróbált ragasztót kenni Johannes Vermeer „Leány gyöngy fülbevalóval” című festményére. A csoport így akart figyelmet irányítani a klímaváltozás súlyosbodó problémáira. A festmény szerencsére sértetlen maradt, de a múzeum látogatói és dolgozói mélyen megdöbbentek az incidens miatt. Sorolhatnánk a hasonló, további eseteket is, mint amikor egy csoport borsólevest locsolt egy Van Gogh-műre Rómában, az Extinction Rebellion aktivistái egy Picasso-festményt vettek célba Melbourne-ben, vagy amikor a Stop Fossil Fuel Subsidies csoport két tüntetője összefirkálta Andy Warhol Campbell's leveses dobozait az ausztrál Nemzeti Galériában.

Forrás: 24.hu 

A figyelemfelhívás ehhez hasonló radikális eszközeivel azonban nem mindenki ért egyet. Sok művészetkedvelő és -szakértő úgy véli, hogy az ilyen akciók tiszteletlenek és határozottan károsak, hiszen a műalkotások megóvása mindannyiunk közös felelősségének tekintendő. A támadások okozta rongálás és a helyreállítási költségek ráadásul gyakran igencsak jelentősek lehetnek az intézmények számára. Emellett az ilyen akciók gyakran elterelik a figyelmet a felhívásra szánt problémáról, mivel a média inkább az incidens részleteivel foglalkozik, mintsem az aktivisták valós üzenetével. Világszerte számos galéria igazgatója véli úgy, hogy a klímaaktivisták nincsenek teljesen tisztában azzal, hogy a műalkotások mennyire érzékenyek. Néhány fenntarthatósági szakértő szerint pedig az efféle demonstrációk azoknak a környezetvédelmi szervezeteknek is megnehezítik a dolgát, amelyek konstruktív párbeszédet folytatnak a kormányokkal és nagyvállalatokkal.

A művészeti intézmények és az aktivista csoportok közötti feszültség tehát továbbra is fennáll. Miközben mindkét fél elismeri egymás céljait és értékeit, a módszerek és a megközelítések jelentős különbségeket mutatnak. Talán egy köztes út keresése lehet a legjobb megoldás, ahol az aktivisták a művészeti intézményekkel együttműködve, de azok értékeit tiszteletben tartva fejezik ki véleményüket. Hiszen a művészet mindig is az emberi tapasztalatok és érzelmek kifejezésének egyik legerősebb eszköze volt: napjainkban pedig eljött az idő, hogy ezt az eszközt a világ jobbá tételére, az égető problémákra való figyelemfelhívásra használjuk, anélkül, hogy veszélyeztetnénk kulturális örökségünket.

Ha nem szeretnél lemaradni legfrissebb cikkeinkről, kövess minket Facebookon is!