látogatás a művészetek világába

Cultvisit

Fedezzük fel a műtárgyak titkos életét!

Izgalmas programok a VIII. Műtárgyak Éjszakája Fesztiválon

2024. május 24. - Cultvisit

A műtárgy.com idén május 23-25. között nyolcadik alkalommal rendezi meg nagyszabású művészeti programsorozatát, a háromnapos Műtárgyak Éjszakája Fesztivált, amely 70 fővárosi helyszínen, több mint 100 programmal várja az érdeklődőket. A kiállítások, tárlatvezetések és szakmai előadások mellett például műterem- és műhelylátogatások, restaurátori bemutatók, tematikus séták, workshopok, kerekasztal-beszélgetések és filmvetítések is színesítik a programot. Nézzük, mi vár ránk a szombat estig tartó rendezvénysorozaton!

Már javában zajlik az immár nyolcadik Műtárgyak Éjszakája Fesztivál, amelynek idei mottója: „Fedezd fel a műtárgyak titkos életét!”. A széles programkínálatban valóban lehetőség adódik megismerni a műtárgyak rejtélyes eredettörténeteit, az általuk bejárt művészettörténeti utakat, restaurálási kérdéseket, sőt, még festménynyomozásban is részt vehetünk. A fesztivál kreatív kampányának három főszereplője van: egy Herendi Viktória mintás teáscsésze, Rippl-Rónai József Vörösruhás nő című falikárpitja és egy Tamás Lóránt aranyműves által újratervezett férfi karóra. A történetekhez készült versek Jordán Adél színművésznő hangján szólalnak meg.

vorosruhas-no-1.jpg

Forrás: artkalauz.hu – Rippl-Rónai József, Vörösruhás nő (1898)

A kortárs művészeti programok – mint műteremlátogatás, neonséta, galériatúra e-rolleren – mellett alkotókedvünket is kiélhetjük különféle technikák (hímzés, akvarellfestés, üvegékszer-készítés) segítségével, a kisebbek pedig bábelőadáshoz és a koruknak megfelelő alkotófoglalkozásokhoz is csatlakozhatnak. Idén több új intézmény (pl. Hungarian Art & Business, K Galéria, Bélyegmúzeum, Magyar Pénzmúzeum és Látogatóközpont, Inda Galéria stb.) is bekapcsolódott a fesztiválhoz, így rekordszámú helyszínen vehetünk részt a programokon.

A műtárgy.com nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a fesztiválon olyan speciális események és foglalkozások is legyenek, amelyek a művészet és az érzékenyítés kapcsolatát helyezik fókuszba, valamint a fogyatékossággal élő emberek számára is elérhetők. Így például a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria audionarrált és jelnyelvi tárlatvezetéssel is készül, a Vasarely Múzeum pedig a látásban korlátozott látogatók számára tart workshopot.

A részletes programterv ezen a linken érhető el: PROGRAMOK 2024 | Műtárgyak Éjszakája (mutargyakejszakaja.hu)

 

Ha nem szeretnél lemaradni legfrissebb cikkeinkről, kövess minket Facebookon is!

Ahol napfényes utcára néznek a zöld szobák ablakai

Nagybányai remekművek közelebbről

A nagybányai festőiskola és művésztelep művészettörténeti jelentősége a mai napig megkérdőjelezhetetlen, hiszen a nagybányai művészek generációkon át formálták a magyar festészet fejezeteit. A Közép-Európai Örökség Program keretein belül már két nagy sikerű tárlatot is megnyitottak a műkedvelők előtt a nagybányai alkotók műveiből, az elsőnek Nagybánya adott otthont, míg a másodiknak Marosvásárhely. A kiállítás most módosult tematikával látogat el a Vajdaságba, a Szabadkai Városi Múzeum falai közé, ahol május 14-től a nagyközönség is megtekintheti a nagybányai remekműveket.

A nagybányai festőiskola egészen a 19. század végétől a magyar festészet meghatározó időszakát jelentette, a festőművészek mozgalma korukban és napjainkban is sokakat inspirált. Az erdélyi községben alkotó festők műveiből most a Szabadkai Városi Múzeumban nyílt rendkívüli kiállítás, bemutatva nemcsak a nagybányai művésztelep ismert képeit, hanem olyan festményeket is, amelyek közül néhányat ritkán vagy korábban még nem láthattunk. A tárlat Nagybánya és Marosvásárhely állomások után ezúttal összesen 35 festménnyel érkezik a szabadkai helyszínre, amelyek közül 16-ot még egyik helyszínen sem állítottak ki.

Az igazi hazatérő

A tárlat nagy hazatérője egy olyan alkotó, aki nem csak a nagybányai festőiskola, de a Vajdaság számára is fontos személy. Pechán József festői pályája egészen fiatalon indult, 15 éves korában pedig már Münchenben tanulhatott Nicolas Gysis osztályában, azonban hamarosan visszatért a Vajdaságba. Közel tíz év múltán aratták első nagy sikereit képei a Műcsarnok kiállításán, azonban mivel álnéven szerepeltek festményei, kilétét nem ismerhette meg ekkor még a széles közönség. Münchenbe való visszatérésével kezdődött meg közös története a nagybányai festőiskolával, hiszen a német városban, az Akadémia látogatása helyett Hollósy Simon magániskoláját látogatta nagy rendszerességgel. Több alkotótársával együtt Párizsban, majd Nagybányán is letette névjegyét, ezen helyszínek pedig nagy hatást gyakoroltak későbbi alkotásaira. A szabadkai kiállításon látható az 1908-ban festett Koradélután (Napsütés), valamint a Nagybányai szoba (1908) című műve is, de az 1911 körül készült Napfényes utca lovasfogattal című festménye is a tárlat részét képezi.

pechan.jpg

Forrás: kieselbach.hu – Pechán József, Nagybányai szoba (1908)

Patkó Károly világlátott művei

A Szabadkai Városi Múzeum kiállítótermében Patkó Károly 1926-ban készült, Nagybánya című műve is megtekinthető, amelyet ugyan több helyen láthattak már a műkedvelők, mégis különlegesnek számít. Patkó mindössze két évtizedre nyúló alkotópályája során számos helyen megfordult, mestere Szőnyi István volt. 1923-ban elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság római ösztöndíját, amelynek köszönhetően Olaszországban elsajátította a divatozó temperatechnikát is. Berény Róbert városmajori műtermében Aba-Novák Vilmossal és Korb Erzsébettel is alkotott, erőssége főként a figurális ábrázolás és az összefoglaló tájképek festése volt. Többször is megfordult Nagybányán, amely épp annyira inspirálta, mint olaszországi körútja. Alkotói időszakát sok fehér folt övezi, műveinek egy része Bécsbe és Londonba került magántulajdonba, egy részét pedig a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.

patko.jpg

Forrás: kovacsgaborgyujtemeny.hu – Patkó Károly, Nagybánya (1926)

A belgrádi magyar képzőművészeti kiállítás

Gyarapítva a különleges művek sorát, a Közép-Európai Örökség Program kiállításán egy művészettörténeti szempontból kiemelkedő jelentőségű alkotás is helyet kapott. Tihanyi Lajos egy betegség miatt elvesztette hallását, emiatt kényszerült gimnáziumi tanulmányainak feladására, majd fordult a festészet felé. Több nyáron át alkotott Nagybányán is, de Európa több városát is megjárta, majd Párizsban telepedett le. Alkotásai között jegyzett a Hegedűművész portréja című képe (1915), amelyen Kornstein Egon látható. A portré igazi történelmi értéket hordoz magában, ugyanis Kornsteinnek köszönhetően valósulhatott meg az a 1918-as belgrádi magyar képzőművészeti kiállítás, amely a korabeli feljegyzések szerint a legszebben prezentálta a modern művészetet és mutatta be külföldön a magyar magasművészet kiválóságait.  A kiállítás akkoriban szinte példátlannak számított. A háborút követően ugyanis jobbára inkább jótékonysági céllal állították ki az egyes ezredek művészeinek alkotásait, azonban a belgrádi kiállítás messzemenőkig túlnőtt ezeken a kezdeményezéseken, valódi kulturális esemény volt.

tihanyi_l.jpg

Forrás: kieselbach.hu – Tihanyi Lajos, Hegedűművész portréja (1915)

A szabadkai helyszínen kiállított művek között Ziffer Sándor Zöld szoba (1908) című fauvista képe, valamint Götz Béla Szilvaszedő (1909) című főműve is látható lesz. A tárlat május 14. és június 30. között látogatható a Szabadkai Városi Múzeumban.

 

Forrás:

  • Réti, I. (2021): A nagybányai művésztelep, Budapest: Vince Kiadó 
  • Artmagazin ›

Ha nem szeretnél lemaradni legfrissebb cikkeinkről, kövess minket Facebookon is!

A nagybányai művésztelep öröksége

Szabadkán is megtekinthetők a híres festőiskola alkotásai

Az egykori nagybányai művésztelep egy egész korszakot jelképezett a magyar művészettörténetben. A 19. század végén alakult festőközösség meghatározó volt a korabeli és napjaink magyar festészetének szempontjából, az ott alkotók közül többeket is a mai napig a legnagyobb nevekként emlegetünk. Nézzük közelebbről, milyen örökséget is hagytak a művészvilágnak a nagybányai festők.

A nagybányai művésztelep

Egészen 1896-ig kell visszatekintenünk, ha a kezdetektől szeretnénk megismerni a nagybányai művésztelep történetét.  Hollósy Simon festő ekkor utazott Erdélybe, egy Máramaros megyei felkérésre. A korábban Münchenben tanult és tapasztalatokat szerző művész és kortársai ez év nyarán látogattak először Nagybányára is, ahol a város területet biztosított számukra a szabad alkotásra. Az ekkor még csak nyári művésztelepként működő iskola tagjainak 1897-ben nyílt lehetősége egy kiállítás keretein belül bemutatkozni a közönség előtt Budapesten is, ahol a természetben való festés élményét ismerhették meg a látogatók a különleges színvilágú festményeiken keresztül. A kiállítás nagy sikert hozott az művészeknek, ez pedig megerősítette őket abban a szándékukban, hogy a nyári művésztelepet az alkotómunka rendszeres helyszínévé nevezzék ki.

A festőiskolában olyan nagy nevek tették le névjegyüket, mint Iványi-Grünwald Béla, Perlrott-Csaba Vilmos, Ferenczy Károly, valamint Réti István. Őket ma a művésztelep alapítói generációjaként tartjuk számon, az általuk indított művészeti mozgalom pedig teljesen új irányokat nyitott meg a magyar festészet számára. Az erdélyi város festői nem csupán stílusban, de gondolkodásban is megújították a korabeli magyar festészeti tradíciókat, alkotásaik közül pedig jó néhány nemzetközi elismertségre is szert tett.

Alkotói elvek

Az első nagybányai generáció művészeti elvei elsősorban a festői gyakorlattal forrtak ki. A századfordulón a művészek az újítást keresték alkotásuk során, ám nem szándékoztak tudatos programot kialakítani céljaik alátámasztására. Az első években született képek lenyűgöző hatása éppen a természetközeli látásmódjukban rejlett, amely nem engedte, hogy a festmények és a tájélmény közé bármilyen prekoncepció ékelődjön. A művészek nem egy előre megtervezett rendszer alapján formálták a látványt és az élményeket, hanem saját szubjektív érzelmi állapotuknak megfelelően alkottak. Ezt a hozzáállást tulajdonképpen a nagybányaiak naturalizmusnak nevezték és ez a természetfelfogás hosszú időre a magyar képzőművészeti köznyelv alapvető fogalmává vált. A nagybányai művészek egy olyan új korszakot nyitottak a magyar művészettörténetben, amellyel a magyar művészet közvetlen, folyamatos és tudatos kapcsolatba kerülhetett az akkori európai művészettel.

Több nemzedéken átívelő közös alkotás

A nagybányai művésztelep történelmében több alkotói nemzedéket is megkülönböztetünk, akik a korok változásától függetlenül fenntartották a művésztelep értékeit és hagyományait. A festőiskolában számos olyan festő alkotott és tanult, akiknek műveik neves nyugat-európai galériákba is eljutottak. Szinte mindannyian megfordultak Párizsban, bemutatták a nagybányai szellemiséget, továbbá hazatértükkor visszahozták Nagybányára a francia főváros impulzusait is. Ezen kölcsönhatásból bontakozott ki a modernizmus a magyar festészetben is.

A már említett alapítói generáció mellett még két nemzedéket jegyez a szakirodalom, részeként olyan nevekkel, mint Ziffer Sándor, Börtsök Samu, Perlrott-Csaba Vilmos, valamint Boromisza Tibor. A művésztelep alkotói közül sokan - például Czóbel Béla, Perlrott-Csaba Vilmos vagy Tihanyi Lajos – pontosan egy időben alkottak kimagaslót a ma ünnepelt nagy posztimpresszionista és fauve alkotókkal, és olyan nagy nevekkel együtt állíthattak ki, mint Henri Matisse vagy André Derain.

Egy különleges alkotás

Az említett párizsi-nagybányai művészeti kölcsönhatásból született egy igazán különleges, a két alkotóváros közötti kapcsolatot új módon bemutató festmény is. Tihanyi Lajos legismertebb alkotása szó szerint a vászon két oldalán hordozza Nagybányát és Párizst. A festmény egyik oldalán az 1908-ban készült párizsi híd, a Pont Saint-Michel látható, míg a hátoldalán Ádám és Éva, amely 1908 előtt Nagybányán készült.

tihanyi.jpg

Forrás: viragjuditgaleria.hu – Tihanyi Lajos, Pont Saint-Michel; hátoldalon: Ádám és Éva (1908)

A kultúrtörténeti örökség megőrzése

De mi a nagybányai festők jelentősége napjainkban? A válasz egyszerű: a hagyomány és a festői értékek megőrzése. A nagybányai képek iránti kereslet ma is meglepően magas, az aukciókon rendszeresen megfordulnak az innen származó alkotások. Ez a művek szépsége és a művészek tehetsége mellett annak is betudható, hogy a képek magukban hordozzák a nagybányai festőiskola örökségét és hírnevét.

A nagybányai művésztelep hagyatéka azonban másban is rejlik: az itt alkotó művészek gyakorlatai, oktatási módszerei még sok évtizedig éltek tovább a művészeti iskolákban, illetve kurzusokon, és a mai napig inspirációt jelentenek a fiatal generáció számára is. A művésztelep fontos része a helyi és nemzeti kulturális identitásnak, különösen Magyarországon és Romániában. A nagybányai festők és alkotásaik kiemelkedők, hiszen az ő munkájukon keresztül betekintést nyerhetünk egy egész korszak gondolkodásmódjába és művészeti megközelítésébe.

Kiállítások és megemlékezések

A korszak értékeinek és emlékeinek bemutatására egyre több nagybányai tematikájú kiállítás törekszik, amelyek közül a legjelentősebb a Közép-Európai Örökség Program keretében megvalósuló vándorkiállítás. Ezek az események lehetőséget teremtenek arra, hogy a közönség közelebbről megismerje a művésztelepet és festőinek műveit, a kiállítások pedig művészeti, oktatási és kulturális szempontból egyaránt kiemelkedők, ingyenesen látogatható előadások és tárlatvezetések is kapcsolódnak hozzájuk.

2023-ban éppen Nagybányán indította útjára a Közép-Európai Örökség Program azt a rekordméretű tárlatot, amely eddig még soha nem látott volumenben, több kuriózumnak számító alkotással vezette be a művészet kedvelőit a nagybányai művésztelep korszakának rejtelmeibe. A Máramaros Megyei Művészeti Múzeumban a nagybányai festőiskola remekműveit – köztük Iványi-Grünwald Béla nemzetközileg elismert Nagybányai táj (Lángoló ősz) (1908) és Perlrott-Csaba Vilmos korábban még ki nem állított Nagybányai utca (1909) című alkotását – mutatták be.

perlrott.jpg

Forrás: viragjuditgaleria.hu – Perlrott-Csaba Vilmos, Nagybányai utca (1909)

A nagybányai kiállítás ezek után Marosvásárhelyre is ellátogatott, ahol a már bemutatott alkotások mellett újabb, ritkán látott festményeket is megtekinthettek az érdeklődők, többek között a festőiskola alapítóitól is.

A kiállításokat nagy siker övezte, ennek kapcsán pedig idén májusban ismét új helyszínen, a vajdasági Szabadka városában tekinthetők meg újra a művek. A korábban bemutatott festmények mellett itt is további, még be nem mutatott alkotásokkal találkozhat a közönség: többek között Pechán József, vajdasági festő védett festményei, Tihanyi Lajos, Ferenczi Károly és Patkó Károly művei is láthatók lesznek. A kiállítás június 30-ig várja az érdeklődőket.

 

Forrás:

  • Réti, I. (2021): A nagybányai művésztelep, Budapest: Vince Kiadó 

 

Ha nem szeretnél lemaradni legfrissebb cikkeinkről, kövess minket Facebookon is!

Monet, Picasso és társaik: több millió dolláros képek a Sotheby's májusi árverésén

Az árverések a művészeti világ csúcseseményei közé tartoznak, ahol a műtárgyak nemcsak a múlt szépségét, hanem a jelen gazdagságát is képviselik. Jelentőségük még inkább felértékelődik, ha olyan világhírű alkotók kerülnek előtérbe, mint a Sotheby's május 15-i aukcióján, amelynek fénypontja Claude Monet több mint 30 millió dollárra becsült, Meules à Giverny című festménye lesz.

A Sotheby's modern művészeti, esti aukcióján a híres Monet-festmény eladására öt évvel azután kerül sor, hogy az alkotó Meules című képe 110,7 millió dollárért kelt el, ezzel megduplázva a becsült árat és rekordot állítva fel a művész számára. Továbbá ez volt a legmagasabb összeg, amelyet bármelyik impresszionista műért adtak árverésen. A most eladásra szánt Meules à Giverny c. – egy fákkal teli mezőn szénakazalt ábrázoló, napsütötte tájat megjelenítő – alkotást első tulajdonosa, Dwight Blaney amerikai tájképfestő hozta az Egyesült Államokba 1895-ben, majd feltehetőleg kölcsönadták a bostoni Szépművészeti Múzeumnak, és évtizedekig ugyanabban a magángyűjteményben maradt.

1_12.jpg

Forrás: artnews.com – Claude Monet, Meules à Giverny, (1893)

Az aukción szereplő további négy mű ugyanebből a magángyűjteményből származik, köztük Monet 6 és 8 millió dollár közé becsült, Bennecourt (1887) c. festménye is, amelyet John Singer Sargent amerikai festő vásárolt meg a művésztől. Eladásra kerül egy klasszikus spanyol bikaviadalt ábrázoló korai Picasso-mű is, amely igazi ritkaságnak számít ilyen eseményen, a becslések pedig 5 és 7 millió dollár közötti eladási árat jósolnak hozzá.

2_11.jpg

Forrás: artnet.com – Pablo Picasso, Courses de taureaux, (1901)

Emellett árverésre bocsátják Camille Pissarro egy Párizstól nem messze fekvő kisvárosra utaló, Paysage aux Pâtis, Pontoise, la moisson c. művét is, amelynek becsértéke 2,5-3,5 millió dollárra tehető. Megtalálható lesz továbbá Childe Hassam View of Broadway and Fifth Avenue c. alkotása is, amely a Madison Square Park környékét ábrázolja. A Sotheby's legutóbb 1988-ban árverezte el a művet New Yorkban 1,15 millió dollárért, a jelenlegi becslések 800 000-1,2 millió dollárra teszik az olajfestményt.

3_8.jpg

Forrás: mutualart.com – Camille Pissarro, Paysage aux Pâtis, Pontoise, la moisson, (1873)

A nagyszabású aukción megjelenő képek igazán nagy értéket képviselnek és fontos részei a világ képzőművészetének. A Sotheby's amerikai elnöke, Benjamin Doller a következőképp fogalmazott közleményében a művekkel kapcsolatban: „A négy évtized alatt aprólékos gondossággal és odafigyeléssel összeállított gyűjtemény szakértő útmutatóként szolgál a 20. századi művészet alapjainak megértéséhez”.[1]

[1] Forrás: artnews.com

 

Ha nem szeretnél lemaradni legfrissebb cikkeinkről, kövess minket Facebookon is!

Egy soha el nem mesélt történet: Vasarely–Fajó tárlat a HAB-ban

Victor Vasarely-t, az op-art (optikai festészet) kiemelkedő képviselőjét, magyar-francia festőt és szobrászt, valamint az egy generációval később tevékenykedő Fajó Jánost, Kossuth-díjas, a geometrikus absztrakció iránt elkötelezett magyar festőművészt mindenképp a képzőművészet jeles alkotói között érdemes említenünk. Mindkettőjük munkássága önállóan is kiemelkedő, ezt pedig csak fokozza a modern esztétikai formák jegyében született művészeti együttműködésük. A vasfüggönyön átívelő közös munka történetét most első kézből is megismerhetik az érdeklődők a Hungarian Art & Business kiállítótereiben, a május 9. és szeptember 18. között nyitva tartó Vasarely x Fajó: A bolygó meghódítása c. tárlat megtekintésével.

Victor Vasarely

Victor Vasarely egyike volt a legkiemelkedőbb magyar származású alkotóknak, akinek munkássága – egészen az 1930-40-es évek Párizsában kereskedelmi grafikusként töltött időszakától kezdve az utolsó évtizedekig – jelentős hatással volt nemcsak a 20. századi, hanem a mindenkori képzőművészetre is. Leginkább az op-art mozgalomhoz kapcsolódó festményeiről és szobrairól ismert, amelyek a mélység, a perspektíva és a mozgás illuzórikus, villódzó effektusainak létrehozásával játszanak. Ezen geometriai hatások alkalmazása a statikus formákon belüli mozgást idézi elő a szemlélő számára, mikoris a képfelület látszólagos bemélyedései hirtelen kiemelkedni látszanak belőle. Igen jelentős volt tehát a – mozgás, világítás vagy más fizikai jelenségeket ötvöző – kinetikus művészet területén végzett kutatómunkája, amely új dimenziót nyitott a művészetben.
Vasarely úttörő technikájának egyik legkorábbi műve a Zebra, amelyet párizsi grafikus tevékenysége során készített. Az alkotáson két zebra tekeredik egymás köré fekete háttér előtt, végtagjaik átfedik egymást egy finom sakktáblamintát, térbeli mélységet hozva létre, miközben az intimitás, az energia és a szexuális játék érzetét keltik.

zebra.jpg

Forrás: wikiart.org – Zebra, 1937, Victor Vasarely

Vasarely a konstruktivista és konkrét művészeti mozgalmak elődjeihez hasonlóan egyetemes vizuális szókincset kívánt alkotni: a ’60-as években ezt létre is hozta "ábécé plasztika" néven, amely végtelenül variálható kompozíciós elemekből áll. A második világháború utáni időszakban mindezzel a "planetáris folklór" fogalmának megalkotása volt a célja, amely a művészetet nemzeti és kulturális határokon átnyúló kommunikációra használja olyan aktuális utalásoktól mentes, egyszerű vizuális effektusok alkalmazásával, amelyek minden nézőnek ugyanazt jelentik.

vega.jpg

Forrás: wikiart.org – Vega-Nor, 1969, Victor Vasarely

Vasarely a művészetet a társadalmi funkcionalitás szempontjából is vizsgálta, mégpedig az építészettel való átfedések fellelésével. Falfestményeket és egyéb vizuális elemeket tervezett kifejezetten építészeti terek számára, továbbá úgy gondolta, hogy a cserélhető kompozíciós elemek felhasználhatók a várostervezésben, a hazai építészetben és az utcatervezésben is.

Öröksége nyomot hagyott tehát egyes városok utcaképében, valamint életművét feldolgozó intézményekkel, időszaki és állandó kiállításokkal is találkozhatunk hazai és nemzetközi színtéren egyaránt. Magyarországon 1987-ben még a művész jelenlétében nyílt meg az óbudai Vasarely Múzeum, amelynek célja mostanáig a művész életművének megőrzése és közzététele, tudományos igényű kutatása és feldolgozása. Ezután ’89-ben bejegyezték a Vasarely Alapítványt, amely sokszorosító műhelyt működtet, szitanyomatokat értékesít, és a nyugati emigráns magyar művészeket dokumentálja.

Fajó János

Victor Vasarely munkássága számos hazai és külföldi alkotó művészetére inspirálóan hatott, közéjük tartozott a Kossuth-díjas magyar festőművész, Fajó János is. Egyéni alkotói stílusa az 1960-as évek második felétől tudott igazán érvényesülni, amely leginkább a geometrikus formák és a konstruktivizmus elveire épül, de ugyanúgy meghatározóak benne az op-art, a minimal art és az „új geometria” elemei. Pályája és művészete alakulásában szintén nagy hatással volt rá szellemi mestere, Kassák Lajos, ezért is említik őt „Kassák szellemi örökösének”.

fajo.jpg

Forrás: viragjuditgaleria.hu – Fajó János: Piskóták III., 1973

Alkotásai sokatmondók, amely köszönhető annak is, hogy habár kompozíciói a redukción és a geometriai alapformákon alapulnak, a színek és formák finom játéka mégis érzékiséget és mélységet sugároz. Bár Fajó főként festőként vált ismertté, szobrászként is alkotott, munkáiban gyakran ötvözte a két művészeti formát. Számos hazai és külföldi kiállításon vett részt, igazi sikert azonban nemzetközi szereplései hoztak számára.

Az akkori hazai képzőművészeti élet meghatározó alakja volt, hiszen 1974-ben részt vett a Pesti Műhely alapításában, majd 1976-ban a győri fémszobrász alkotótelep létrehozásában. Emellett vezetése alatt a Józsefvárosi Galéria több mint egy évtizeden át biztosított kiállítási lehetőséget a Pesti Műhely tagjainak. Fajó János munkássága tovább él az általa inspirált művészekben és a magyar képzőművészeti hagyományokban. Alkotásai ma is láthatók kiállításokon, illetve műgyűjteményekben, és inspirációt jelentenek azok számára, akik értékelik a finom részletekkel gazdagított, érzelmekkel telített művészetet.

Művészeti kollaboráció

Victor Vasarely és Fajó János életműve egy ponton összefonódik, ugyanis azonos művészetbéli céljaik közös együttműködéseket hívtak életre. Mindketten aktívan tettek a geometrikus absztrakció népszerűsítéséért mind hazájukban, mind külföldön. Vasarely célja volt megtörni a szovjet érdekszféra absztrakcióellenességét, továbbá kiterjeszteni művészetének hatókörét az „egész bolygóra”, amelyben Fajó örömmel segédkezett. Habár nem egy országban éltek, közös munkájuk képes volt áthágni minden határt és akadályt, a korabeli vasfüggönyt is beleértve. Vasarely világszerte rengeteg műhellyel és alkotóval dolgozott, motívumainak legjobb magyar közvetítője mégis Fajó János és az általa vezetett Pesti Műhely volt.

E kivételes együttműködés kultúrtörténeti feldolgozása a Hungarian Art & Business kiállítótereiben nyílt Vasarely x Fajó: A bolygó meghódítása című tárlat, amely a két művész soha el nem mesélt közös történetét mutatja be. A kiállításon találkozhatunk többek között Vasarely korábban említett Zebra-motívumával, Fajó Kereszt sorozatával, illetve közös munkájuk gyümölcsével, a négy szitamappából és hét multiplikából álló műegyüttessel. A tárlat témáját, a két művész együttműködését pedig egy külön kötet – Vasarely és Fajó. Egy vasfüggönyön átnyúló művészeti együttműködés regényes története a hidegháborútól a kapitalizmusig – is feldolgozza, amely a Fajó Alapítvány és az MBH Bank támogatásával jelenik meg hamarosan. A tárlat szeptember 18-ig ingyenesen látogatható a HAB épületében!

vasarelyxfajo_hab.jpg

Forrás: Hungarian Art & Business Facebook-oldala

vasarely_x_fajo_hab3.jpg

Forrás: Hungarian Art & Business 

 

Források:

 

Ha nem szeretnél lemaradni legfrissebb cikkeinkről, kövess minket Facebookon is!

Művészet és fenntarthatóság, trend vagy misszió?

A művészet mindig is tükre volt társadalmunknak. Kétségtelen, hogy a mai kor egyik legfontosabb és legégetőbb kérdése a fenntarthatóság, nem csoda, hogy a művészet is szólni kíván a bolygónk kizsákmányolása ellen folytatott küzdelem oldalán. De valóban hatással tud lenni a figyelmünkre, és ösztönözhet minket a tudatosabb életvitelre? 

Manapság egyre több művész inspirálódik a természetből, vagy használ organikus anyagokat, hogy ezzel is a fenntarthatóság ügye mellé álljon. Segítenek nekünk, laikusok számára is megérteni, miért olyan fontos a környezetünket védeni. A műalkotások, installációk vagy performanszok ereje abban rejlik, hogy közvetlenül szólítanak meg bennünket és befolyásolják érzelmeinket. Egy drámai fotósorozat az éghajlatváltozás okozta környezeti károkról olyan mélyen hathat a gondolkodásmódunkra, hogy akár a mindennapok szintjén is sokkal tudatosabbak lehetünk, és egyre több döntést hozhatunk a környezetvédelem oldalán.

Egészen provokatív példa Olafur Eliasson dán képzőművész Ice Watch installációja, amely a globális felmelegedés veszélyeire hívja fel a figyelmet. Tizenkét jégsapkadarabot hoz a városi térbe, amelyek nem meglepő módon, hamar olvadni kezdenek, Eliasson így közvetlenül szembesíti az embereket azzal, hogy a klímaváltozás nemcsak távoli helyeken zajlik, hanem a közvetlen környezetünket is érinti.

1_11.jpg

Forrás: olafureliasson.net – Ice Watch, 2014, London; Fotó: Justin Sutcliffe, 2018

Sok művész ma már kifejezetten újrahasznosított vagy fenntartható forrásból származó anyagokat is használ, ami nemcsak kreatív, hanem sokatmondó: a "szemét" is lehet érték. A művek ezzel amellett, hogy felhívják a figyelmet a túlfogyasztás problémáira és a hulladékcsökkentés fontosságára, inspiráló példák lehetnek arra is, hogy hogyan lehet újrahasználni azokat az anyagokat, amelyek akár a háztartásunkban is megtalálhatóak.

Vannak azonban, akik szkeptikusan közelítenek a kérdéshez, mondván, semmi látható vagy mérhető eredménye nincs annak, hogy a művészet hogyan hat az emberek szokásaira. Szerintük a művészeti projektek csupán szimbolikus gesztusok maradnak, amelyek nem vezetnek valós, tartós változáshoz.  Talán azzal az érvvel sem lenne nehéz vitatkozni, hogy bár a művészet képes széles köröket megmozgatni, gyakran csak azokat éri el, akik már eleve nyitottak a fenntarthatósági üzenetekre.

A legélesebb kritikák azonban akkor születnek, amikor a környezet csodái által inspirált művészeti projektek önmagukban jelentős erőforrás, energiabefektetés árán valósulnak meg. Az egyik legmegosztóbb példa Christo és Jeanne-Claude, The Floating Piers c. munkája, amely az olaszországi Iseo-tó mellett született meg 2016-ban. A művészpáros olyan sétányokat álmodott a víz felszínére, amelyek lehetővé tették a látogatók számára, hogy szó szerint a tó felett sétálhassanak. Az installáció igen látványos volt, és világszerte óriási figyelmet kapott, azonban a környezettudatosság szempontjából jónéhány kérdést felvetett: a projekt költsége elérte a 11 millió dollárt, később pedig egészen 17 millió dollárra becsülték. Három hónap alatt pedig mintegy 220 darab, 6 tonnás horgonyt helyeztek el a tó fenekén, 92 méteres mélységben.

2_10.jpg

Forrás: wikipedia.org – The Floating Piers at the island of San Paolo, by Christo and Jeanne-Claude, viewed from Rocca di Monte Isola, June 2016

A kérdés tehát jogosan merül fel: a művészetnek lehet valós szerepe a fenntarthatósági célok elérésében? A válasz korántsem fekete-fehér. A művészet hatalmas erejű eszköz lehet a társadalmi változások előmozdításában, de ez nem jelenti azt, hogy minden projekt fenntartható módon valósul meg. Azonban leszögezhető, hogy minden egyes művészeti alkotás, amely fenntarthatósági üzeneteket hordoz, lehetőséget teremt arra, hogy újraértékeljük saját szerepünket a bolygó jövőjével kapcsolatban, valamint arra késztet minket, hogy gondolkodjunk, érezzünk és cselekedjünk. Az a művészet, amely fenntarthatóságra ösztönöz, így valódi misszióvá válhat, ha a közösség is úgy dönt, hogy vállalja ennek a küldetésnek a támogatását.

Források:

 

Ha nem szeretnél lemaradni legfrissebb cikkeinkről, kövess minket Facebookon is!

Robert Capa: „nem elég a tehetség, magyarnak is kell lenni”

Nagyszabású fotóművészeti tárlat látható a Szépművészeti Múzeumban

Marilyn Monroe, Frida Kahlo, Ingrid Bergman – néhány név a 20. század meghatározó női karakterei közül, akiket mind magyar fotográfusok kaptak lencsevégre. A Szépművészeti Múzeum Kertész, Moholy-Nagy, Capa... Magyar fotóművészek Amerikában (1914-1989) c. tárlata tökéletes lenyomata ezen évszázadnak, amely a világhírűvé vált magyar fotográfusok mellett az itthon kevésbé ismert művészek munkáit is elénk tárja. Az augusztus 25-ig látogatható kiállítás a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében, a Virginiai Szépművészeti Múzeummal együttműködésben jött létre.

1_10.jpg

Forrás: welovebudapest.hu

Most először láthatók egy átfogó tárlaton az Amerikai Egyesült Államokba kivándorolt magyar fotográfusok munkái, amelyek az első világháború kezdetétől az 1989-ig tartó időszakot ölelik fel. A kiállítás kurátorai Baki Péter, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója és Alex Nyerges, a Virginiai Szépművészeti Múzeum igazgatója, aki személyesen is érintett a kiállítási anyagot illetően, ugyanis 30 éve tanulmányozza az amerikai–magyar fotográfusok életművét, így az ő kutatási eredményeinek debütálása is a 32 fotóművész 170 képének 8 szekcióra bontott tárlata. Ahogy fogalmazott: „Egyetlen más ország fotográfusai sem voltak olyan nagy hatással a XX. századi fotóművészetre, mint a magyarok. Ahogy azt Robert Capa mondta egyszer viccesen, ha nagy fotográfussá kívánsz válni, nem elég a tehetség, magyarnak is kell lenni”.[1]

[1] Forrás: 24.hu Amerikába kivándorolt magyar fotográfusok munkáiból nyílik kiállítás a Szépművészeti Múzeumban | 24.hu

A szekciókon végighaladva a magyarországi kezdetektől Berlinen és Párizson keresztül jutunk el egészen New York, Chicago vagy Hollywood állomásáig. Ezen helyszínek 20. századi látképét és életérzését pedig olyan híres fotóművészek szemüvegén keresztül vizsgálhatjuk, mint André Kertész, Robert Capa, Moholy-Nagy László, Martin Munkácsi, Kepes György vagy Kondor László. A tárlat célja továbbá a Magyarországon kevésbé elhíresült fotográfusok – köztük Dienes Andor, Muray Miklós, Varga Anna, Ylla, Barna Anna, Plachy Szilvia vagy Somogyi Kornél – reflektorfénybe helyezése is. A tárlaton felsorakoztatott magyar művészeknek köszönhetően a nagyvárosok örökségén és az amerikai-magyar fotótörténeti pillanatokon túl szemtanúi lehetünk különböző témák és technikák ábrázolásának is, például a divatfotográfia vagy éppen a fotóriport műfajain keresztül. Habár az Egyesült Államokban letelepedett hazai fotográfusok közül nem mindenki vált világhírűvé, az általuk képviselt fotográfiai műfajban mégis meghatározó szerepet töltöttek be az amerikai fotográfia történetében.

2_9.jpg

Forrás: magyarnemzet.hu

A kiállítás egyik központi szekciója a „Magyarok New Yorkban” címet viseli: itt tekinthetjük meg többek között André Kertész tizenöt részből álló, feleségének elvesztését követően született polaroidsorozatát, valamint Marcel Sternberger Roosevelt elnököt ábrázoló portréját is, amely 1946 után a 10 centes érmére is felkerült. Egy másik sorozatban jelennek meg Kepes György a Bauhaus gondolatiságára épülő, leginkább az ’50-es, ’60-as évek modernitását bemutató alkotásai. A hollywoodi szekcióban kiemelendők Munkácsi Márton, a divatfotográfiai műfaj megújítójának képei, valamint Dienes Andor Marilyn Monroe-t ábrázoló fotója, ugyanis a magyar fotográfus fedezte fel elsőként a popkultúra mai napig egyik legismertebb alakját. A riportfotográfiái szekciónál szemügyre vehetjük a haditudósító Robert Capa vagy Kondor László vietnámi háborúban megörökített felvételeit egyaránt. A kiállítás Nickolas Muray – szerelmét ábrázoló – Frida Kahlo kék ruhában c. fotójával zárul. A tárlat anyaga összesen tizenhét amerikai gyűjteményből, valamint hazai intézményektől és magánygyűjteményekből származik.

3_7.jpg

Forrás: szepmuveszeti.hu

 

Ha nem szeretnél lemaradni legfrissebb cikkeinkről, kövess minket Facebookon is!

 

 

 

A magyar képzőművészet 13 éves csillaga

Sávolt Karolina kiállítása látható a Bodó Galéria és Aukciósházban

Mindig megdöbbentő olyan ifjú alkotókat látni a művészeti szférában, akik fiatal koruk ellenére meggyőző magabiztosággal és önálló, a tömegből kitűnő alkotói hanggal lépnek a nagyközönség elé. Mindez Sávolt Karolina esetében hatványozottan igaz, hiszen a mindössze 13 éves festőművész alkotásai – több hazai és nemzetközi kiállítást követően – már másodjára kapnak helyet a Bodó Galéria és Aukciósház kiállítótereiben. Az április 25-ig tartó tárlatról és a fiatal tehetség alkotóvilágáról nyújtunk most átfogó képet.  

1_9.jpg

Forrás: carolynarts.com

A 9 éves kora óta alkotó Sávolt Karolina két éve mutatkozott be szintén a Bodó Galéria és Aukciósházban rendezett önálló kamarakiállítása alkalmával, amely jelentős sajtóvisszhangot váltott ki. Már ebben az évben megjelentek munkái Dubaiban egy immerzív tárlaton, tavaly pedig egy teljes kiállítássorozat keretében kápráztatta el Budapest, Nizza és Barcelona városában a látogatókat. Az események rendkívüli sikernek örvendtek, Barcelonában a nagy érdeklődésre tekintettel a tárlat nyitvatartását is egy héttel meghosszabbították. Újságcikkek, tévéinterjúk készültek Karolinával, akire „a művészvilágot lenyűgöző csodagyerekként” hivatkoztak a katalánok. Sikere megkérdőjelezhetetlen, hiszen alkotásai hazai és nemzetközi viszonylatban egyaránt milliós nagyságrendű értéket képviselnek. Mindezt tovább fokozza az a tény, hogy a festészet minden lépését és technikáját autodidakta módon, az internet segítségével sajátította el. 

Karolina alkotásai már most hordoznak olyan stílusjegyeket, amelyek saját kézjegyéről tanúskodnak. Festményei igencsak komplexek, a reneszánsz és a XVI-XVII. század barokk irányzatainak ötvözete ugyanúgy megjelenik, mint az absztrakt és avantgard stílus, valamint a 19. századi romantika és a realista irányzat kombinációja. Alkotásai nemcsak stílusukat tekintve figyelemreméltóak, hanem mondanivalójuk is megragadnak a szemlélőben. A jelen szépségét és az energia folyamatos áramlását hangsúlyozó művek igazi felüdülést jelentenek, amelyre nagy szükség van mai rohanó világunkban.

Ilyen impulzusokat ígér a most látható Földi csodák c. kiállítása is, amelyen szimbólumokkal és immerzív elemekkel teletűzdelt, a körülöttünk lévő világ csodáira figyelmet fordító alkotások tekinthetők meg egészen április 25-ig a Bodó Galéria és Aukciósház kiállítótereiben.

2_1.png

Forrás: bodogaleria.hu

Az angolul és spanyolul is folyékonyan beszélő, kitűnő tanuló és sportoló fiatal festőművész köztudott céljai között szerepel, hogy festményeivel felhívja a figyelmet olyan aktuális és égető témákra, mint a fenntarthatóság vagy a környezet- és állatvédelem. Saját alkotói világából kilépve pedig további meghatározó vágya, hogy művészetével hátrányos helyzetű gyerekeknek segítsen, és adott esetben lehetőséget teremtsen számukra, hogy képzőművészetet tanulhassanak.

Életkor ide vagy oda, egy biztos: Karolina kiforrott elképzeléssel és unikális látásmóddal rendelkezik, amely példaértékű nemcsak kortársai, hanem a felnőtt társadalom számára is. Ezt tükrözi egy interjúban adott sokatmondó válasza is arra a kérdésre, hogy mit tanácsolna azoknak a fiataloknak, akik hasonló álmokat dédelgetnek: „Dolgozzanak keményen, szenvedélyesen az álmaik megvalósításáért, és akkor azok biztosan valóra is válnak.”[1]

[1] forrás: index.hu – Index - Kultúr - Csodagyerekként bámulták a katalánok az idehaza megosztó tizenéves festőt

 

Ha nem szeretnél lemaradni legfrissebb cikkeinkről, kövess minket Facebookon is!

Duo Domo: szerencsések vagyunk, hogy megtaláltuk egymást

Interjú Csabay Domonkos és Hartmann Domonkos zongorista-csellista duóval, az EXIM Határtalan Kultúra Program zeneművészeti pályázatának nyertes párosával

Csabay Domonkos és Hartmann Domonkos 2020-ban találkozott először egymással a Fischer Annie Zenei Előadóművészeti Ösztöndíjnak köszönhetően, hogy nyertesekként a támogatás kiírásának megfelelően közös koncertet szervezzenek. A fellépés a Covid miatt végül nem valósult meg, együttműködésük azonban azóta is töretlen és felfelé ívelő pályán mozog számos koncertet maguk mögött tudva az eltelt időszakban. Ezúttal az EXIM Határtalan Kultúra Programjának klasszikus zeneművészeti ösztöndíjpályázatára jelentkeztek Duo Domo nevű formációjukkal, amelynek első helyezését sikeresen meg is szerezték. A díjról, a közös munkáról és zenei pályafutásukról kérdeztük őket.

1_8.jpg

Forrás: EXIM

Mióta része az életeteknek a zene? Már kiskorotokban tudtátok, hogy ezzel akartok foglalkozni?

H.D.: Nekem van egy vicces sztorim ezzel kapcsolatban: amikor ovis voltam, akkor a szomszédunkban egy csellótanár néni lakott, akinek épp kevés növendéke volt, ezért igyekezett csellistákat verbuválni. Mivel tudta, hogy apukám Zeneakadémiát végzett, bízott benne, hogy esetleg belém is jutott egy kis zenei érzék, és egyszerűen csak átkopogott hozzánk, hogy lenne-e kedvem csellózni. Apukámék biztattak, én persze azt sem tudtam, hogy mi az, de igent mondtam – hatéves voltam ekkor, azóta pedig teljesen benne ragadtam az egészben.

Cs.D.: Nekem nincs zenész a szüleim között, de a zene szeretete, a zenehallgatás és az operába járás mindig is fontos szerepet töltött be a családomban, dédapám pedig Győrben kántorkodott, tehát egyfajta műkedvelői attitűd régóta az életem része. Volt is otthon egy nagyon szép, 20. századi pianínó, amelyet még Thék Endre, a Parlament belsőépítésze készített – ez a dédszüleimtől öröklődött tovább. Ezt a szép hangszert már kiskoromban felfedeztem, de inkább a zene maga volt, ami megragadott, és nem kifejezetten a zongora. Rengeteg zeneművet hallgattam, iskolásként pedig először szolfézsra jártam, és csak a második évtől kezdtem el hangszeren is játszani.

Elgondolkodtatok valaha azon, hogy más hangszer felé is kacsintgassatok?

H.D.: Általános iskolában az osztálytársaim közül sokan zongoráztak, ami nagyon vonzó lett számomra, mondhatni az volt a „menő”. Mivel az osztálytermünkben és otthon is volt egy pianínó, az egyikőjüktől megkérdeztem, hogy melyik a C-hang, a többit pedig kikeresgettem – valahogy szenvedéllyé vált a zongora, de sokáig csak magamtól játszottam otthon. Aztán felső tagozatban, ahogy engem is elért a kamaszkor, volt egy időszakom, amikor inkább zongorázni akartam, és abba akartam hagyni a csellót. Ezt majdnem sikerült is meglépnem, a szüleim viszont – nagyon helyesen – nem hagyták, végül pedig nyolcadikban magamtól tértem vissza a csellóhoz, onnantól kezdve pedig teljesen egyenes út volt.

Cs.D.: Bennem nem igazán merült fel a váltás, sőt. A nővérem hegedült, és iskola után sokszor ott kellett maradnom vele az óráin, a tanára pedig megpróbált engem is behálózni, hogy én is kezdjem el a hangszert. Már nem is emlékszem, hogy miért, de teljesen elzárkóztam ettől, és kijelentettem, hogy én csak zongorázni akarok. Egyébként felnőttként sokáig éltem és dolgoztam Angliában, és az ottani zeneoktatási rendszerben viszont kifejezetten megfogott, hogy mindenki több hangszeren is tanul fiatalon – örülnék, ha itthon is ez lenne a példa. Természetesen, a zeneművészetin idehaza is kötelező és nélkülözhetetlen a zongoratudás minden hangszeres számára, de fordítva nem így működik, mi zongoristák nem tanulunk vonós hangszeren játszani, és ezt esetemben utólag picit sajnálom. Persze lehet, hogy ezt még most is bepótolhatnám, de ilyenkor már kevesebb idő marad arra, hogy egy teljesen új hangszert tanuljon meg az ember.

Mikor hozott össze titeket az élet, hogyan alakult ki köztetek az együttműködés?

H.D.: 2020-ban mindketten bekerültünk aközé a 10 művész közé, akik elnyerték a Fischer Annie Zenei Előadóművészeti Ösztöndíjat – ennek az a lényege, hogy a támogatás fejében évi 10 koncertet kell adnia minden művésznek, de azokért nem kap külön tiszteletdíjat. Emiatt általában megkeressük egymást az ösztöndíjasok között, és próbálunk együtt koncerteket szervezni. Doma így talált meg engem, és terveztünk is egy koncertet, de azt a Covid miatt sajnos végül lemondták. Másfél évvel később, 2021 nyarán találkoztunk ismét egy kamarazenei táborban, ahol volt egy közös kamaratanár ismerősünk. Ő javasolta, hogy játszhatnánk valamit együtt. Ezután támadt egy ötletem: mondtam, hogy én szívesen elmennék egy franciaországi cselló-zongora duó versenyre, és rávettem Domát, hogy próbáljuk meg. Be is válogattak minket, de akkoriban ő Londonban élt, én pedig Bécsben, ami kicsit megnehezítette a folyamatot. Volt, hogy Pesten próbáltunk, de én is többször voltam kint nála Londonban. 2022 áprilisában végül megnyertük a versenyt Lyonban, szóval nagy sikerrel indult a közös munkánk.

Cs.D.: Valóban nem volt könnyű megszervezni a közös próbákat, de ez a verseny indította be igazán a közös karrierünket, és további felkérések is érkezetek általa. A versenyen egyébként két francia duóval szemben mi kaptuk meg a közönségdíjat is, aminek nagyon örültünk.

Rögtön megtaláltátok mindenben a közös hangot?

Cs.D.: Ez is érdekes, hogy a kettőnk közti összhang eléggé függ az adott darab stílusától. Persze az is nagyon fontos, hogy a személyiségünk hogyan passzol össze, és azzal szerintem semmi gond nincs, de abban néha van eltérés, hogy az egyes műveket milyen elképzeléssel, milyen hozzáállással közelítjük meg. Van olyan szerző, akinél teljesen ugyanazt gondoljuk, és van, ahol talán annyira nem passzol az elgondolásunk. De nem arról van szó, hogy az egyik jó, a másik rossz, hanem hogy néha mást gondolunk. Egyébként egy jó kompromisszummal ezekből is létre tud jönni valami csodálatos, csak valami könnyebben, valami nehezebben áll elő.

H.D.: Így van, és én sem tudom sokszor meghazudtolni a koromat: van, hogy Doma sokkal érettebben, sokkal nagyobb tapasztalattal lát bizonyos dolgokat, én pedig egy kicsit fiatalabb fejjel. Az is gyakran közrejátszik, hogy ő már sokszor játszott egy olyan darabot, amit én először, és amire friss szemmel nézek rá, Domának pedig már nagyon sok tapasztalata van benne. Ezeket valahogy össze kell fésülnünk. De mindenki azt mondta ránk nézve az elejétől kezdve, hogy külsőre és a színpadon is nagyon különbözőek vagyunk, mégis elképesztő a harmónia és az összhang közöttünk. Szerencsések voltunk, hogy megtaláltuk egymást.

Cs.D.: Csak hogy megvédjem egy kicsit Domit: nagyon sokat dolgozom diákokkal korrepetitorként is, ami azt jelenti, hogy rengeteget játszom, ismerem és van egyfajta rálátásom a művekre, viszont az a koncentrált figyelem, a hangok gondos karbantartása, ami ahhoz kell, hogy egy darabnak minden egyes részlete igazán magas színvonalú legyen, Domira jobban jellemző, úgyhogy ebben nekem kell jobban odatennem magam a megszokottnál. Képesnek kell lennem arra, hogy friss maradjon a hozzáállásom, úgyhogy határozottan jól kiegészítjük egymást.

Milyen zenei stílus áll hozzátok a legközelebb?

Cs.D.: Attól függ, hogy milyen részletességgel különböztetjük meg akár a klasszikus zenén belül is az egyes stílusokat. Nagyon szeretjük azt a hagyományos, klasszikus repertoárt, amit általában egy cselló-zongora felállásban hallani lehet, és sokat is játsszuk ezeket, viszont próbálunk melléjük akár a múltból ismeretlenebb vagy eddig fel nem fedezett dolgokat, esetleg újonnan nekünk írt vagy kortárs műveket is társítani. Ha a klasszikus cselló-zongora repertoárt vesszük szemügyre, akkor én mindig a Beethoven-szonátákhoz nyúlok, nekem az az „alfája és ómegája” az egésznek.

H.D.: Egyetértek Domával, én ugyanezt mondhatnám.

Miért pályáztatok az EXIM Határtalan Kultúra Programjára? Milyen célotok eléréséhez járul hozzá?

H.D.: A pályázati kiírás tökéletesen passzolt a terveinkhez – egy nemzetközi koncerttúrát szerettünk volna megvalósítani, így beadtuk a jelentkezésünket. Nagyon tetszett ebben a kiírásban, hogy elképesztően szabad. A legfontosabb célunk szerintem az lenne, hogy kicsit önjáróvá váljon a koncertezés, mert nagyon sok dolog, amit most csinálunk, az még a versenygyőzelmeink hozadéka.

Cs.D.: Igen, tehát az ösztöndíj lényege, hogy a külföldi fellépéseket, turnézást segítse, így ad egyfajta biztonságot és szabadságot ezeknek a megvalósításához. A terveink szerint Londonban, Velencében, Bécsben és Grazban fogunk fellépni ebben a szezonban. Egyébként azok a pályázatok, amelyekre klasszikus zenészként jelentkezni lehet, sokszor nagyon kötöttek, mindent pontosan meg kell szabni, és a legkisebb részlet változásánál is módosító papírokat kell beadni. Az EXIM pályázatának viszont pont ez a nagyfokú rugalmasság az előnye.

H.D.: Tulajdonképpen ez lenne a lényege egy pályázatnak, hogy biztonságot és szabadságot adjon, ne kötelezettségeket – és ez az ösztöndíj ezt nagyon jól csinálja.

2_8.jpg

Forrás: EXIM

Számítottatok rá, hogy ti fogtok nyerni?

H.D.: Azt tudtam, hogy az a koncepció, amit prezentálunk, az egy nagyon ütős kollekció. És nemcsak arra pályáztunk, hogy nagyon nagy rangú és szép koncerttermekbe eljussunk, hanem olyan projekteket is szerveztünk, amelyek felkarolják, népszerűsítik akár a magyar, akár a külföldi kortárs zenét, vagy akár olyan darabokat, amiket még nem fedeztek fel korábbról. Olyan műveket is játszunk, amik új szeleket hoznak a mai megszokott, kommersz repertoárba. Ez egy olyan kultúrtevékenység, ami valószínű, hogy egy zsűri számára is nagyon szimpatikus. De fogalmam sem volt arról, hogy hányan és kik jelentkeztek, nagyon széles volt a korhatár is, jöhetett duó vagy kis zenekar is, tehát bármit el tudtam képzelni.

Cs.D.: Én nem számítottam rá, szintén sok kimenetelt el tudtam képzelni.  

Hogy éreztétek magatokat az EXIM díjátadóján?

H.D.: Nagyon kellemes hangulatú volt az egész, és habár alapvetően gazdasági díjakat adtak át, nagyon jól megtalálták az egyensúlyt a kultúra és a gazdaság között, az esemény felénél pedig mi nyújtottunk egy kis zenei felfrissülést. Egy olyan darabot választottunk, amit már nagyon sokszor játszottunk együtt, mutattunk be versenyeken: ez Beethoven A-dúr cselló-zongora szonátájának harmadik és negyedik tétele. Tulajdonképpen ez volt az első darabunk, amit duóként a Lyon-i versenyen együtt játszottunk, úgyhogy személyesen is kötődünk hozzá.

Cs.D.: Tényleg nagy élmény volt, profin volt az egész megszervezve. Az előadott Beethoven-darab azért is különleges, mert olyan erő, olyan szuggesztív hatás és szépség van benne, hogy teljesen mindegy, hogy milyen feszült helyzetben vagy formális körülmények között vagyunk, mindig ki tudja váltani belőlünk a lelkesedést.
3_6.jpg

Csabay Domonkos és Hartmann Domonkos – Szofi Karikatúra

 

Ha nem szeretnél lemaradni legfrissebb cikkeinkről, kövess minket Facebookon is!

A digitalizáció korszakváltást jelent a művészetben?

Nem túlzás azt állítani, hogy a művészet és a digitalizáció közötti kapcsolat egy merőben új paradigmát teremt.  Alapjaiban formálja át a kreatív önkifejezés módját és teszi lehetővé az alkotók számára határaik feszegetését, sokszor egészen hajmeresztő formában. Virtuális vászon, 3D-s modellek, AI-festmények? A technológia fejlődésével milyen irányok, megoldások születtek? Hoztunk néhány izgalmas példát.

Emlékszünk még az NFT-kre?

Az első NFT-ként hivatkozott "Quantum"-ot még 2014-ben, Kevin McCoy hozta létre a Namecoin blockchainen, majd a következő években valódi innovációként robbant be a köztudatba a ’nem helyettesíthető tokenek’ piaca. NFT gyakorlatilag bármi lehet, ami digitális formában jelenik meg, akár egy festmény fotója, egy kifejezetten erre a célra készült kép, film vagy zenemű. Az NFT-k révén a művészek számára lehetővé vált, hogy digitális alkotásaikat közvetlenül is értékesíthessék, az eladást követően pedig a vásárlóé lesz az NFT tulajdonjoga és értéke is. Óriási hype alakult ki a technológia körül, sokan úgy vélték, hogy alapjaiban változtatja meg a művészeti piac működését.  Másokban már a kezdetek kezdetén sok kétség merült fel azzal kapcsolatban, hogy hosszú távon hogyan tartható fenn ez a trend, sőt voltak, akik egyenesen a művészet leértékelését vélték felfedezni az NFT-kkel kapcsolatos optimizmusban. Úgy tűnik, a szkeptikusoknak volt igaza, az NFT-k nagy sikere után, 2023 második felében valóságos mélyrepülés volt tapasztalható a tokenek piacán.

Virtuális valóság és interaktív élmények

Ma már számos galéria és múzeum alkalmaz VR technológiát a nemzetközi színtéren annak érdekében, hogy a közönség számára virtuális élményt kínáljon a tereiben. A virtuális valóság a műalkotások megszületését is új dimenzióba helyezi, a nézők nemcsak megfigyelők, hanem résztvevők is lehetnek azokban: mozgásukkal, gesztusaikkal befolyásolhatják a hangokat és vizuális effekteket. Képzeljünk el egy olyan teret, ahol érintésünkre vagy a hangunk alapján újabb és újabb képi elemek jelennek meg, vagy egy olyan helyiségbe lépünk, ahol teljesen elmosódik a képzelet és a valóság határa. Ez ma már nemcsak a filmekben, hanem a való életben is megtapasztalható: jó példa erre a virtuálisvalóság-installációiról ismertté vált művész, Rachel Rossin munkássága. Rossin videójátékok képi anyagait és avatárokat is használ virtuális valóság alapú alkotásaihoz, hologram műveihez pedig LED-kijelzős eszközöket helyez közvetlenül a festményei felületére. Háromdimenziós szobrokat is készít plexiüveg panelekből, amelyek a kiterjesztett valóságban (AR) „kelnek életre”.
1_7.jpg

Forrás: newinc.org – After GTAV 2015 by Rachel Rossin. Photo credit: Zieher Smith & Horton

Amikor a művészet és tudomány összefonódik, avagy a statisztika is lehet szép?

A digitalizáció révén a művészet átlépte határait. A tudománnyal ötvözve egyedi és innovatív művészeti ág bontakozott ki az utóbbi években, amit adatművészetnek nevezünk. Az adatművészetben a legkülönbözőbb statisztikák, hálózati ábrák és az azok közötti kapcsolatok válnak az alkotások alapjaivá, az adatok nemcsak informatív, hanem esztétikai szempontból is rendkívül látványos képi világban köszönnek vissza. Az alkotások segítenek abban, hogy jobban megértsük a bonyolult információk, a számok mögött rejlő összefüggéseket, és akár népegészségügyi problémákra vagy más társadalmi mintázatokra is felhívják a figyelmet.

2_7.jpg

Forrás: ludwigmuseum.hu – BarabásiLab: Fake News, 2018

A legismertebb hazai példa Barabási Albert László munkássága, amely a BarabásiLab több mint 25 évnyi kutatási projektjeinek eredményeire épül: 3D printelt modelleken, 3D nyomtatott adatszobrokon, LED-falakon és a virtuális térben találkozhatunk a legkülönfélébb társadalmi folyamatokkal, egészségügyi adatokkal, mint például, hogy hogyan változott meg a lakosság mozgása a koronavírus-járvány alatt. Az egyes betegségtérképek pedig a különböző kórok és a domináns gének összefüggéseit tükrözik. 

Amikor ecsetet ragad a mesterséges intelligencia

Manapság a legfontosabb kérdés egyértelműen az, hogy vajon a mesterséges intelligencia hogyan forradalmasítja az önkifejezés és alkotás folyamatát? Egyre több művész fedezi fel az AI képességeit, amely algoritmusok segítségével képes modellezni és generálni különböző kreatív tartalmakat, festményektől kezdve zenei darabokig.

3_5.jpg

Forrás: en.wikipedia.org – Edmond de Belamy

Az első, mesterséges intelligencia segítségével létrehozott mű a francia Obvious csoporthoz köthető. A 2018-ban készült "Edmond de Belamy" igen látványos módon egyesítette a klasszikus portréfestészet hagyományait a modern technológiai fejlesztésekkel. Az alkotás lenyűgöző sikert ért el a Christie's New York árverésén: a több mint hat percig tartó licitháborút követően 432 500 dolláros végső áron kelt el.

Hogy mit hoz a jövő a mesterséges intelligencia és a művészet találkozásával, egyelőre nem tudni. Számos dilemma övezi a kérdést: hogyan őrizhetjük meg az emberi kifejezési formákat, miközben nyitottak vagyunk a digitális technológia lehetőségeire? Vajon meddig terjedhet az AI szerepe a művészetben? A helyzet sokakat arra emlékeztet, amikor anno a fényképészet elterjedésével jelentek meg hasonlóan vészjósló hangok a klasszikus festészet jövőjével kapcsolatban. Akkor a történelem bebizonyította, hogy mindkét művészeti forma a maga nemében értékes és fontos számunkra.  

Ha pedig arra gondolunk, hogy a gyorsan változó világunkban, ha nem is hónapról hónapra, de évről évre biztosan megjelennek új megoldások, ki tudja mit tartogat a jövő? Lehetséges, hogy épp olyan forradalmi újítások vannak kibontakozóban, amelyek a mai szemmel még elképzelhetetlennek tűnnek. Ami biztos: a művészet és a digitalizáció találkozása számos kihívást és egyelőre még megválaszolatlan kérdést hordoz magában, ugyanakkor legalább annyi lehetőséget, izgalmas választ is ad a művészet értelmezése, újraértelmezése szempontjából.

 

Felhasznált források:

 

Ha nem szeretnél lemaradni legfrissebb cikkeinkről, kövess minket Facebookon is!

süti beállítások módosítása