2024-ben ünnepeljük a szürrealizmus mozgalmának 100. évfordulóját, ez pedig kiváló alkalom arra, hogy újra felfedezzük és megértsük az irányzat jelentőségét, hatását és örökségét. Az évforduló és a mondhatni évszázados fennállás arra emlékeztet bennünket, hogy a szürrealizmus, bár egykoron radikálisnak számított, ma már mélyen beépült a művészeti világba, sőt, a popkultúrába is.

A szürrealizmus a 20. század elején, az első világháború utáni bizonytalanság és káosz közepette született, követői elítélték a társadalmi elnyomás minden formáját. Az irodalomban és képzőművészetben egyszerre jelentkező mozgalom hivatalosan 1924-ben indult, amikor André Breton, francia író és költő közzétette a Szürrealista Kiáltványt. Az irányzat célja az volt, hogy felszabadítsa az emberi tudatalattit és kifejezze a belső valóságot, amely gyakran elnyomva marad a racionalizmus és a társadalmi normák felülkerekedése miatt. A dadaizmusból kiindulva, a szürrealizmus forradalmi megközelítést alkalmazott a művészetben és az irodalomban egyaránt, kitágította a művészet határait, és mindenre hatással volt, ami utána következett.

Mi is az a szürrealizmus?

A szürrealista művészet jellemzői közé tartozik az álomszerű, irreális képek használata, hiszen a szürrealisták azt vallották, hogy alkotásaikkal a tudatalatti világukat kell tükrözniük, felszabadítva a kreatív képzeletet. Ennek megfelelően az irányzat alkotói gyakran merítettek ihletet álmaikból és a szürreális, tudatalatti világukból is. Ehhez az automatizmus[1] technikáját használták, amelynek segítségével megpróbálták kikapcsolni a tudatos irányítást, és spontán, szabadon hagyni az ötleteket áramlani. Emellett a képzeletbeli tájakon való kalandozást, valamint a térrel és idővel való játékot is előnyben részesítették.

A művészek gyakran kombináltak egymástól távoli, látszólag össze nem illő elemeket, hogy azzal új jelentéseket hozzanak létre – ennek megvalósításához a kollázs és a frottázs is népszerű technika volt. A kollázsolás során különböző papírdarabok, képek és egyéb anyagok összeragasztásával egy új, összetett műalkotást hozhattak létre. A frottázs alkalmazása során pedig egy papírlapot helyeztek valamilyen texturált felületre, majd ceruzával vagy más eszközzel átdörzsölték a felület mintáját.  Mindkét technikával igazán izgalmas mintákat és képi világokat alkottak, így nem véletlen, hogy ezek a gyakorlatok a mai napig fennmaradtak a művészkörökben.

A mozgalom nagyjai

• Salvador Dalí

A spanyol művész az egyik legismertebb szürrealista, akinek munkái közé tartozik a híres "Az emlékezet állandósága" (1931), amely szétfolyt óráival az idő múlékonyságát ábrázolja.

Forrás: wikiart.org

• René Magritte

A belga művész híres az olyan paradox és rejtélyes képeiről, mint például a "A képek árulása (Ez nem egy pipa)”, amely az észlelés és a valóság közötti különbségeket feszegeti.

Forrás: renemagritte.org

• Max Ernst

A német művész és költő a kollázs és frottázs technikájának mestere volt, művei közé tartozik az "Az erdő" (1927), amelyhez vélhetően a fa mintázatát használta alapként.

Forrás: guggenheim.org 

• Joan Miró

A festőművész a 20. század spanyol-katalán festőóriásai közé tartozik, aki a szürrealizmusban egyedi, játékos világot hozott létre. Műveiben a gyermekrajzok varázsa és az avantgárd művészet szabadsága egyesül.

Forrás: worldoftheatreandart.com - Snob Party at the Princess’s (1944)

Művészeti örökség, az irányzat jelentősége napjainkban

A szürrealizmus jelentős hatást gyakorolt a kortárs művészetre, különösen a vizuális művészetekben, a filmben és az irodalomban, hiszen a mai alkotók gyakran merítenek inspirációt a szürrealizmus technikáiból és esztétikájából. Az álomszerű képi világ és a tudatalatti vizsgálata továbbra is népszerű téma maradt – a digitális művészetben például gyakran fellelhetők szürrealista elemek. Napjainkban azonban más tényezők tekintetében is ismét reflektorfénybe kerülhet a mozgalom: a világ jelenlegi kihívásai, mint a klímaváltozás, a politikai instabilitás és a technológiai forradalom, újra ráirányíthatják a figyelmet a tudatalatti és az alternatív valóságok kutatásának fontosságára.

Világszerte számos kiállítás is megemlékezik a szürrealizmus 100 éves évfordulójáról, lehetőséget adva az új generációnak, hogy megismerje ezt a forradalmi művészeti mozgalmat, amelynek öröksége tehát tovább él a mai művészek munkáiban is. Ez persze nem meglepő, ha úgy tekintjük, hogy a művészet egyik legfontosabb célja mindig is a valóságnak az alkotó szemszögéből történő újraértelmezése volt.

Forrás:

• The contemporary appeal of Surrealism | Apollo Magazine (apollo-magazine.com)
• Surrealism - Automatism, Dream-like, Symbolism | Britannica
• The History and Impact of Surrealism as It Celebrates Its Centennial (artnews.com)

Ha nem szeretnél lemaradni legfrissebb cikkeinkről, kövess minket Facebookon is! 

[1] „A léleknek olyan zavartalan önműködése (tiszta automatizmus), melynek célja szóban, írásban vagy bármi más módon kifejezni a gondolkodás valódi működését. Tollba mondott gondolat, függetlenül az értelem bármiféle ellenőrzésétől, s minden esztétikai vagy erkölcsi törekvéstől.” - André Breton műveiből (irodalmiradio.hu)

Június 4-én vette kezdetét a Szecesszió Fesztiválja a budapesti Ráth-villában, amely a héten egészen szombatig várja az érdeklődőket, hogy közelebbről megismerkedhessenek a 19. és 20 század fordulóján fénykorát élő szecesszió irányzatával. Az Iparművészeti Múzeum szervezésében megvalósuló programsorozat a szecesszió világnapjához kapcsolódóan ingyenes ismeretterjesztő előadásokat és kézműves foglalkozásokat, különleges építészeti sétákat, valamint a Ráth-villa állandó kiállításának félárú megtekintését hozza el a látogatók számára.

A szecesszió világnapját magyar kezdeményezésre 2013 óta ünnepeljük a két kiváló építész, Antoni Gaudí és Lechner Ödön halálának június 10-i évfordulójához időzítve. Ma már a RANN – Réseau Art Nouveau Network hivatalos programjai közt is szerepel a világnap, amelynek idei központi tematikája a fény. Az Iparművészeti Múzeum fesztiváljának programjai között szerepelnek interaktív tárlatvezetések, előadások és műhelyfoglalkozások, amelyek mind a korszak képzőművészetére és építészetére fókuszálnak. A résztvevők továbbá nemcsak a kiállított műtárgyakat csodálhatják meg, hanem magát a Ráth-villát is, amely a szecesszió stílusjegyeit viseli magán. A fesztivál célja, hogy a széles közönség számára is elérhetővé tegye a szecesszió gazdag világát, és új megvilágításba helyezze a korszak művészeti értékeit.

Forrás: imm.hu - Tárlatvezetés a Ráth-villában 

A jelenleg is zajló fesztivál programjai közül szombaton a Ráth-villa restaurált csillárjait lehet megismerni, de szó esik a szecessziós építészetben kivilágosodó lakóterekről és a fény pozitív hatásairól, valamint egy ezüstből és elefántcsontból készült belga gyertyatartó restaurálásáról is. Családi programként lámpáskészítő workshoppal és UV-fényű arcfestéssel készülnek a múzeumpedagógusok. A mi szecessziónk című kiállítás egész nap félárú napijeggyel látogatható a Ráth-villában, 11 órától pedig Pandur Ildikó művészettörténész tart a szecesszió fényeire fókuszáló tárlatvezetést.

Részletes programleírás a vonatkozó Facebook-esemény leírásában található: https://www.facebook.com/share/yPK44RQ7ttg7kpiL/

Ha nem szeretnél lemaradni legfrissebb cikkeinkről, kövess minket Facebookon is! 

Egy földalatti külön terembe költözhet Leonardo da Vinci világhírű festménye, a Mona Lisa. A párizsi Louvre leghíresebb alkotása jelenleg a múzeum legnagyobb, Salle des états nevű termében van kiállítva, és naponta kb. húszezer ember igyekszik azt szemügyre venni. Az alkotást körülvevő turistatömeg és a hosszú sorban állás azonban folyamatos bosszúságot okoz a látogatók számára, az egy főre jutó néhány másodpercnyi szemlélődésnek köszönhetően pedig egy friss elemzés szerint a reneszánsz portré a „világ legkiábrándítóbb remekműve” címkét tudhatja magáénak. A múzeum vezetősége ezért azt javasolta, hogy a népszerű műalkotást helyezzék át az intézmény alagsorában kialakított külön helyiségbe, ezzel is javítva a megtekintési élményt.

A Louvre-nak évente mintegy kilencmillió látogatója van, amelyből csak a Mona Lisát naponta nagyjából húszezer ember akarja megnézni. Da Vinci ikonikus képe a múzeum legnagyobb termében kapott helyet a velencei reneszánsz képek és Veronese Kánai menyegzőjének társaságában. Az amúgy sem túl nagy méretű műalkotást ráadásul egy golyóálló, tükröződésmentes üveg védi, illetve szigorúan ellenőrzött hőmérséklet és páratartalom biztosítja annak megóvását. A látogatók kifejezetten stresszes élményként számoltak be a műremek megtekintéséről, hiszen a festmény körül hatalmas tömeg gyűlik össze minden alkalommal, így az embernek maximum egy gyors pillantást van ideje vetni rá, majd inkább tovább is áll a szelfiző, tolakodó sokaság szomszédságából.

Forrás: artnews.com

A Louvre igazgatója, Laurence des Cars nemrég a helyzet orvoslása érdekében ezért azt javasolta, hogy a népszerű műalkotást helyezzék át az intézmény alagsorában kialakított külön helyiségbe, amely lépés véget vethet a közvélemény folyamatos csalódottságának.

„Régóta gondolkodunk rajta, de ezúttal mindenki egyetért a kérdésben. Ez egy nagy helyiség, és a Mona Lisa hátul van, egy biztonsági üveg mögött, így első pillantásra inkább úgy néz ki, mint egy postai bélyeg” – nyilatkozta Vincent Delieuvin, a Louvre 16. századi olasz festészetének főkurátora a Le Figaro francia lapnak[1] korábban.

A festmény számára kialakítandó új földalatti kamra a „Grand Louvre” jövőbeli felújításának része lenne, amely magában foglalná a múzeum új bejáratát is. A látogatók így megkerülhetik majd az üvegpiramisnál található bejáratot, és közvetlenül a földalatti termekbe léphetnek be, amelyek közül az egyikben a Mona Lisa, a másikban pedig az időszaki kiállítások kapnának helyet.

A festmény nagy hírneve miatt a múzeum vezetősége már korábban is kísérletezett a megtekintési élmény javításán: 2019-ben például a galéria falait tojássárgáról éjkékre festették át, és a látogatók sorbanállási rendszerét is megváltoztatták. A közösségi média és a tömegturizmus hatása azonban ennél is nagyobb erőfeszítéseket igényel, így az áthelyezés lehetőségeiről már meg is kezdték a tárgyalásokat a francia kulturális minisztériummal.

A Mona Lisa népszerűsége tehát továbbra is töretlen, sőt, valószínűleg csak tovább növelte azt az elmúlt napokban szárnyra kapott hír, miszerint Ann Pizzorusso amerikai geológus és művészettörténész úgy véli, hogy megtalálta a festmény hátteréül szolgáló helyet, méghozzá az olaszországi Comói-tó partján fekvő Lecco városát és az azt hegyekkel körbevevő tájat. A kutató még harminc évvel ezelőtt szállodájából eszmélt fel egy ismerősnek tűnő panorámára: a Mona Lisa hátteréhez hasonlító tájra.
Az azóta sokéves kutatáson alapuló feltételezést a szakmában viszont többen is ellenzik, mondván, hogy a táj csupán Da Vinci képzeletének szüleménye, és nincs értelme találgatni, melyik valós helyszínhez hasonlít. Pizzorusso azonban úgy véli, hogy a nagyon is természethű ábrázolással Da Vinci saját geológus tevékenységére és a természet tiszteletére is utal egyben.

[1] Faut-il déplacer La Joconde, «l’œuvre la plus décevante au monde»? (lefigaro.fr)

Ha nem szeretnél lemaradni legfrissebb cikkeinkről, kövess minket Facebookon is!

A műtárgy.com idén május 23-25. között nyolcadik alkalommal rendezi meg nagyszabású művészeti programsorozatát, a háromnapos Műtárgyak Éjszakája Fesztivált, amely 70 fővárosi helyszínen, több mint 100 programmal várja az érdeklődőket. A kiállítások, tárlatvezetések és szakmai előadások mellett például műterem- és műhelylátogatások, restaurátori bemutatók, tematikus séták, workshopok, kerekasztal-beszélgetések és filmvetítések is színesítik a programot. Nézzük, mi vár ránk a szombat estig tartó rendezvénysorozaton!

Már javában zajlik az immár nyolcadik Műtárgyak Éjszakája Fesztivál, amelynek idei mottója: „Fedezd fel a műtárgyak titkos életét!”. A széles programkínálatban valóban lehetőség adódik megismerni a műtárgyak rejtélyes eredettörténeteit, az általuk bejárt művészettörténeti utakat, restaurálási kérdéseket, sőt, még festménynyomozásban is részt vehetünk. A fesztivál kreatív kampányának három főszereplője van: egy Herendi Viktória mintás teáscsésze, Rippl-Rónai József Vörösruhás nő című falikárpitja és egy Tamás Lóránt aranyműves által újratervezett férfi karóra. A történetekhez készült versek Jordán Adél színművésznő hangján szólalnak meg.

Forrás: artkalauz.hu – Rippl-Rónai József, Vörösruhás nő (1898)

A kortárs művészeti programok – mint műteremlátogatás, neonséta, galériatúra e-rolleren – mellett alkotókedvünket is kiélhetjük különféle technikák (hímzés, akvarellfestés, üvegékszer-készítés) segítségével, a kisebbek pedig bábelőadáshoz és a koruknak megfelelő alkotófoglalkozásokhoz is csatlakozhatnak. Idén több új intézmény (pl. Hungarian Art & Business, K Galéria, Bélyegmúzeum, Magyar Pénzmúzeum és Látogatóközpont, Inda Galéria stb.) is bekapcsolódott a fesztiválhoz, így rekordszámú helyszínen vehetünk részt a programokon.

A műtárgy.com nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a fesztiválon olyan speciális események és foglalkozások is legyenek, amelyek a művészet és az érzékenyítés kapcsolatát helyezik fókuszba, valamint a fogyatékossággal élő emberek számára is elérhetők. Így például a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria audionarrált és jelnyelvi tárlatvezetéssel is készül, a Vasarely Múzeum pedig a látásban korlátozott látogatók számára tart workshopot.

A részletes programterv ezen a linken érhető el: PROGRAMOK 2024 | Műtárgyak Éjszakája (mutargyakejszakaja.hu)

Ha nem szeretnél lemaradni legfrissebb cikkeinkről, kövess minket Facebookon is!

A nagybányai festőiskola és művésztelep művészettörténeti jelentősége a mai napig megkérdőjelezhetetlen, hiszen a nagybányai művészek generációkon át formálták a magyar festészet fejezeteit. A Közép-Európai Örökség Program keretein belül már két nagy sikerű tárlatot is megnyitottak a műkedvelők előtt a nagybányai alkotók műveiből, az elsőnek Nagybánya adott otthont, míg a másodiknak Marosvásárhely. A kiállítás most módosult tematikával látogat el a Vajdaságba, a Szabadkai Városi Múzeum falai közé, ahol május 14-től a nagyközönség is megtekintheti a nagybányai remekműveket.

A nagybányai festőiskola egészen a 19. század végétől a magyar festészet meghatározó időszakát jelentette, a festőművészek mozgalma korukban és napjainkban is sokakat inspirált. Az erdélyi községben alkotó festők műveiből most a Szabadkai Városi Múzeumban nyílt rendkívüli kiállítás, bemutatva nemcsak a nagybányai művésztelep ismert képeit, hanem olyan festményeket is, amelyek közül néhányat ritkán vagy korábban még nem láthattunk. A tárlat Nagybánya és Marosvásárhely állomások után ezúttal összesen 35 festménnyel érkezik a szabadkai helyszínre, amelyek közül 16-ot még egyik helyszínen sem állítottak ki.

Az igazi hazatérő

A tárlat nagy hazatérője egy olyan alkotó, aki nem csak a nagybányai festőiskola, de a Vajdaság számára is fontos személy. Pechán József festői pályája egészen fiatalon indult, 15 éves korában pedig már Münchenben tanulhatott Nicolas Gysis osztályában, azonban hamarosan visszatért a Vajdaságba. Közel tíz év múltán aratták első nagy sikereit képei a Műcsarnok kiállításán, azonban mivel álnéven szerepeltek festményei, kilétét nem ismerhette meg ekkor még a széles közönség. Münchenbe való visszatérésével kezdődött meg közös története a nagybányai festőiskolával, hiszen a német városban, az Akadémia látogatása helyett Hollósy Simon magániskoláját látogatta nagy rendszerességgel. Több alkotótársával együtt Párizsban, majd Nagybányán is letette névjegyét, ezen helyszínek pedig nagy hatást gyakoroltak későbbi alkotásaira. A szabadkai kiállításon látható az 1908-ban festett Koradélután (Napsütés), valamint a Nagybányai szoba (1908) című műve is, de az 1911 körül készült Napfényes utca lovasfogattal című festménye is a tárlat részét képezi.

Forrás: kieselbach.hu – Pechán József, Nagybányai szoba (1908)

Patkó Károly világlátott művei

A Szabadkai Városi Múzeum kiállítótermében Patkó Károly 1926-ban készült, Nagybánya című műve is megtekinthető, amelyet ugyan több helyen láthattak már a műkedvelők, mégis különlegesnek számít. Patkó mindössze két évtizedre nyúló alkotópályája során számos helyen megfordult, mestere Szőnyi István volt. 1923-ban elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság római ösztöndíját, amelynek köszönhetően Olaszországban elsajátította a divatozó temperatechnikát is. Berény Róbert városmajori műtermében Aba-Novák Vilmossal és Korb Erzsébettel is alkotott, erőssége főként a figurális ábrázolás és az összefoglaló tájképek festése volt. Többször is megfordult Nagybányán, amely épp annyira inspirálta, mint olaszországi körútja. Alkotói időszakát sok fehér folt övezi, műveinek egy része Bécsbe és Londonba került magántulajdonba, egy részét pedig a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.

Forrás: kovacsgaborgyujtemeny.hu – Patkó Károly, Nagybánya (1926)

A belgrádi magyar képzőművészeti kiállítás

Gyarapítva a különleges művek sorát, a Közép-Európai Örökség Program kiállításán egy művészettörténeti szempontból kiemelkedő jelentőségű alkotás is helyet kapott. Tihanyi Lajos egy betegség miatt elvesztette hallását, emiatt kényszerült gimnáziumi tanulmányainak feladására, majd fordult a festészet felé. Több nyáron át alkotott Nagybányán is, de Európa több városát is megjárta, majd Párizsban telepedett le. Alkotásai között jegyzett a Hegedűművész portréja című képe (1915), amelyen Kornstein Egon látható. A portré igazi történelmi értéket hordoz magában, ugyanis Kornsteinnek köszönhetően valósulhatott meg az a 1918-as belgrádi magyar képzőművészeti kiállítás, amely a korabeli feljegyzések szerint a legszebben prezentálta a modern művészetet és mutatta be külföldön a magyar magasművészet kiválóságait.  A kiállítás akkoriban szinte példátlannak számított. A háborút követően ugyanis jobbára inkább jótékonysági céllal állították ki az egyes ezredek művészeinek alkotásait, azonban a belgrádi kiállítás messzemenőkig túlnőtt ezeken a kezdeményezéseken, valódi kulturális esemény volt.

Forrás: kieselbach.hu – Tihanyi Lajos, Hegedűművész portréja (1915)

A szabadkai helyszínen kiállított művek között Ziffer Sándor Zöld szoba (1908) című fauvista képe, valamint Götz Béla Szilvaszedő (1909) című főműve is látható lesz. A tárlat május 14. és június 30. között látogatható a Szabadkai Városi Múzeumban.

Forrás:

• Réti, I. (2021): A nagybányai művésztelep, Budapest: Vince Kiadó 
• Artmagazin ›

Ha nem szeretnél lemaradni legfrissebb cikkeinkről, kövess minket Facebookon is!

Az egykori nagybányai művésztelep egy egész korszakot jelképezett a magyar művészettörténetben. A 19. század végén alakult festőközösség meghatározó volt a korabeli és napjaink magyar festészetének szempontjából, az ott alkotók közül többeket is a mai napig a legnagyobb nevekként emlegetünk. Nézzük közelebbről, milyen örökséget is hagytak a művészvilágnak a nagybányai festők.

A nagybányai művésztelep

Egészen 1896-ig kell visszatekintenünk, ha a kezdetektől szeretnénk megismerni a nagybányai művésztelep történetét.  Hollósy Simon festő ekkor utazott Erdélybe, egy Máramaros megyei felkérésre. A korábban Münchenben tanult és tapasztalatokat szerző művész és kortársai ez év nyarán látogattak először Nagybányára is, ahol a város területet biztosított számukra a szabad alkotásra. Az ekkor még csak nyári művésztelepként működő iskola tagjainak 1897-ben nyílt lehetősége egy kiállítás keretein belül bemutatkozni a közönség előtt Budapesten is, ahol a természetben való festés élményét ismerhették meg a látogatók a különleges színvilágú festményeiken keresztül. A kiállítás nagy sikert hozott az művészeknek, ez pedig megerősítette őket abban a szándékukban, hogy a nyári művésztelepet az alkotómunka rendszeres helyszínévé nevezzék ki.

A festőiskolában olyan nagy nevek tették le névjegyüket, mint Iványi-Grünwald Béla, Perlrott-Csaba Vilmos, Ferenczy Károly, valamint Réti István. Őket ma a művésztelep alapítói generációjaként tartjuk számon, az általuk indított művészeti mozgalom pedig teljesen új irányokat nyitott meg a magyar festészet számára. Az erdélyi város festői nem csupán stílusban, de gondolkodásban is megújították a korabeli magyar festészeti tradíciókat, alkotásaik közül pedig jó néhány nemzetközi elismertségre is szert tett.

Alkotói elvek

Az első nagybányai generáció művészeti elvei elsősorban a festői gyakorlattal forrtak ki. A századfordulón a művészek az újítást keresték alkotásuk során, ám nem szándékoztak tudatos programot kialakítani céljaik alátámasztására. Az első években született képek lenyűgöző hatása éppen a természetközeli látásmódjukban rejlett, amely nem engedte, hogy a festmények és a tájélmény közé bármilyen prekoncepció ékelődjön. A művészek nem egy előre megtervezett rendszer alapján formálták a látványt és az élményeket, hanem saját szubjektív érzelmi állapotuknak megfelelően alkottak. Ezt a hozzáállást tulajdonképpen a nagybányaiak naturalizmusnak nevezték és ez a természetfelfogás hosszú időre a magyar képzőművészeti köznyelv alapvető fogalmává vált. A nagybányai művészek egy olyan új korszakot nyitottak a magyar művészettörténetben, amellyel a magyar művészet közvetlen, folyamatos és tudatos kapcsolatba kerülhetett az akkori európai művészettel.

Több nemzedéken átívelő közös alkotás

A nagybányai művésztelep történelmében több alkotói nemzedéket is megkülönböztetünk, akik a korok változásától függetlenül fenntartották a művésztelep értékeit és hagyományait. A festőiskolában számos olyan festő alkotott és tanult, akiknek műveik neves nyugat-európai galériákba is eljutottak. Szinte mindannyian megfordultak Párizsban, bemutatták a nagybányai szellemiséget, továbbá hazatértükkor visszahozták Nagybányára a francia főváros impulzusait is. Ezen kölcsönhatásból bontakozott ki a modernizmus a magyar festészetben is.

A már említett alapítói generáció mellett még két nemzedéket jegyez a szakirodalom, részeként olyan nevekkel, mint Ziffer Sándor, Börtsök Samu, Perlrott-Csaba Vilmos, valamint Boromisza Tibor. A művésztelep alkotói közül sokan - például Czóbel Béla, Perlrott-Csaba Vilmos vagy Tihanyi Lajos – pontosan egy időben alkottak kimagaslót a ma ünnepelt nagy posztimpresszionista és fauve alkotókkal, és olyan nagy nevekkel együtt állíthattak ki, mint Henri Matisse vagy André Derain.

Forrás: viragjuditgaleria.hu – Tihanyi Lajos, Pont Saint-Michel; hátoldalon: Ádám és Éva (1908)

A kultúrtörténeti örökség megőrzése

De mi a nagybányai festők jelentősége napjainkban? A válasz egyszerű: a hagyomány és a festői értékek megőrzése. A nagybányai képek iránti kereslet ma is meglepően magas, az aukciókon rendszeresen megfordulnak az innen származó alkotások. Ez a művek szépsége és a művészek tehetsége mellett annak is betudható, hogy a képek magukban hordozzák a nagybányai festőiskola örökségét és hírnevét.

A nagybányai művésztelep hagyatéka azonban másban is rejlik: az itt alkotó művészek gyakorlatai, oktatási módszerei még sok évtizedig éltek tovább a művészeti iskolákban, illetve kurzusokon, és a mai napig inspirációt jelentenek a fiatal generáció számára is. A művésztelep fontos része a helyi és nemzeti kulturális identitásnak, különösen Magyarországon és Romániában. A nagybányai festők és alkotásaik kiemelkedők, hiszen az ő munkájukon keresztül betekintést nyerhetünk egy egész korszak gondolkodásmódjába és művészeti megközelítésébe.

Kiállítások és megemlékezések

A korszak értékeinek és emlékeinek bemutatására egyre több nagybányai tematikájú kiállítás törekszik, amelyek közül a legjelentősebb a Közép-Európai Örökség Program keretében megvalósuló vándorkiállítás. Ezek az események lehetőséget teremtenek arra, hogy a közönség közelebbről megismerje a művésztelepet és festőinek műveit, a kiállítások pedig művészeti, oktatási és kulturális szempontból egyaránt kiemelkedők, ingyenesen látogatható előadások és tárlatvezetések is kapcsolódnak hozzájuk.

2023-ban éppen Nagybányán indította útjára a Közép-Európai Örökség Program azt a rekordméretű tárlatot, amely eddig még soha nem látott volumenben, több kuriózumnak számító alkotással vezette be a művészet kedvelőit a nagybányai művésztelep korszakának rejtelmeibe. A Máramaros Megyei Művészeti Múzeumban a nagybányai festőiskola remekműveit – köztük Iványi-Grünwald Béla nemzetközileg elismert Nagybányai táj (Lángoló ősz) (1908) és Perlrott-Csaba Vilmos korábban még ki nem állított Nagybányai utca (1909) című alkotását – mutatták be.

Forrás: viragjuditgaleria.hu – Perlrott-Csaba Vilmos, Nagybányai utca (1909)

A nagybányai kiállítás ezek után Marosvásárhelyre is ellátogatott, ahol a már bemutatott alkotások mellett újabb, ritkán látott festményeket is megtekinthettek az érdeklődők, többek között a festőiskola alapítóitól is.

A kiállításokat nagy siker övezte, ennek kapcsán pedig idén májusban ismét új helyszínen, a vajdasági Szabadka városában tekinthetők meg újra a művek. A korábban bemutatott festmények mellett itt is további, még be nem mutatott alkotásokkal találkozhat a közönség: többek között Pechán József, vajdasági festő védett festményei, Tihanyi Lajos, Ferenczi Károly és Patkó Károly művei is láthatók lesznek. A kiállítás június 30-ig várja az érdeklődőket.

Forrás:

• Réti, I. (2021): A nagybányai művésztelep, Budapest: Vince Kiadó 

Ha nem szeretnél lemaradni legfrissebb cikkeinkről, kövess minket Facebookon is!

Az árverések a művészeti világ csúcseseményei közé tartoznak, ahol a műtárgyak nemcsak a múlt szépségét, hanem a jelen gazdagságát is képviselik. Jelentőségük még inkább felértékelődik, ha olyan világhírű alkotók kerülnek előtérbe, mint a Sotheby's május 15-i aukcióján, amelynek fénypontja Claude Monet több mint 30 millió dollárra becsült, Meules à Giverny című festménye lesz.

A Sotheby's modern művészeti, esti aukcióján a híres Monet-festmény eladására öt évvel azután kerül sor, hogy az alkotó Meules című képe 110,7 millió dollárért kelt el, ezzel megduplázva a becsült árat és rekordot állítva fel a művész számára. Továbbá ez volt a legmagasabb összeg, amelyet bármelyik impresszionista műért adtak árverésen. A most eladásra szánt Meules à Giverny c. – egy fákkal teli mezőn szénakazalt ábrázoló, napsütötte tájat megjelenítő – alkotást első tulajdonosa, Dwight Blaney amerikai tájképfestő hozta az Egyesült Államokba 1895-ben, majd feltehetőleg kölcsönadták a bostoni Szépművészeti Múzeumnak, és évtizedekig ugyanabban a magángyűjteményben maradt.

Forrás: artnews.com – Claude Monet, Meules à Giverny, (1893)

Az aukción szereplő további négy mű ugyanebből a magángyűjteményből származik, köztük Monet 6 és 8 millió dollár közé becsült, Bennecourt (1887) c. festménye is, amelyet John Singer Sargent amerikai festő vásárolt meg a művésztől. Eladásra kerül egy klasszikus spanyol bikaviadalt ábrázoló korai Picasso-mű is, amely igazi ritkaságnak számít ilyen eseményen, a becslések pedig 5 és 7 millió dollár közötti eladási árat jósolnak hozzá.

Forrás: artnet.com – Pablo Picasso, Courses de taureaux, (1901)

Emellett árverésre bocsátják Camille Pissarro egy Párizstól nem messze fekvő kisvárosra utaló, Paysage aux Pâtis, Pontoise, la moisson c. művét is, amelynek becsértéke 2,5-3,5 millió dollárra tehető. Megtalálható lesz továbbá Childe Hassam View of Broadway and Fifth Avenue c. alkotása is, amely a Madison Square Park környékét ábrázolja. A Sotheby's legutóbb 1988-ban árverezte el a művet New Yorkban 1,15 millió dollárért, a jelenlegi becslések 800 000-1,2 millió dollárra teszik az olajfestményt.

Forrás: mutualart.com – Camille Pissarro, Paysage aux Pâtis, Pontoise, la moisson, (1873)

A nagyszabású aukción megjelenő képek igazán nagy értéket képviselnek és fontos részei a világ képzőművészetének. A Sotheby's amerikai elnöke, Benjamin Doller a következőképp fogalmazott közleményében a művekkel kapcsolatban: „A négy évtized alatt aprólékos gondossággal és odafigyeléssel összeállított gyűjtemény szakértő útmutatóként szolgál a 20. századi művészet alapjainak megértéséhez”.[1]

[1] Forrás: artnews.com

Ha nem szeretnél lemaradni legfrissebb cikkeinkről, kövess minket Facebookon is!

Victor Vasarely-t, az op-art (optikai festészet) kiemelkedő képviselőjét, magyar-francia festőt és szobrászt, valamint az egy generációval később tevékenykedő Fajó Jánost, Kossuth-díjas, a geometrikus absztrakció iránt elkötelezett magyar festőművészt mindenképp a képzőművészet jeles alkotói között érdemes említenünk. Mindkettőjük munkássága önállóan is kiemelkedő, ezt pedig csak fokozza a modern esztétikai formák jegyében született művészeti együttműködésük. A vasfüggönyön átívelő közös munka történetét most első kézből is megismerhetik az érdeklődők a Hungarian Art & Business kiállítótereiben, a május 9. és szeptember 18. között nyitva tartó Vasarely x Fajó: A bolygó meghódítása c. tárlat megtekintésével.

Victor Vasarely

Victor Vasarely egyike volt a legkiemelkedőbb magyar származású alkotóknak, akinek munkássága – egészen az 1930-40-es évek Párizsában kereskedelmi grafikusként töltött időszakától kezdve az utolsó évtizedekig – jelentős hatással volt nemcsak a 20. századi, hanem a mindenkori képzőművészetre is. Leginkább az op-art mozgalomhoz kapcsolódó festményeiről és szobrairól ismert, amelyek a mélység, a perspektíva és a mozgás illuzórikus, villódzó effektusainak létrehozásával játszanak. Ezen geometriai hatások alkalmazása a statikus formákon belüli mozgást idézi elő a szemlélő számára, mikoris a képfelület látszólagos bemélyedései hirtelen kiemelkedni látszanak belőle. Igen jelentős volt tehát a – mozgás, világítás vagy más fizikai jelenségeket ötvöző – kinetikus művészet területén végzett kutatómunkája, amely új dimenziót nyitott a művészetben.
Vasarely úttörő technikájának egyik legkorábbi műve a Zebra, amelyet párizsi grafikus tevékenysége során készített. Az alkotáson két zebra tekeredik egymás köré fekete háttér előtt, végtagjaik átfedik egymást egy finom sakktáblamintát, térbeli mélységet hozva létre, miközben az intimitás, az energia és a szexuális játék érzetét keltik.

Forrás: wikiart.org – Zebra, 1937, Victor Vasarely

Vasarely a konstruktivista és konkrét művészeti mozgalmak elődjeihez hasonlóan egyetemes vizuális szókincset kívánt alkotni: a ’60-as években ezt létre is hozta "ábécé plasztika" néven, amely végtelenül variálható kompozíciós elemekből áll. A második világháború utáni időszakban mindezzel a "planetáris folklór" fogalmának megalkotása volt a célja, amely a művészetet nemzeti és kulturális határokon átnyúló kommunikációra használja olyan aktuális utalásoktól mentes, egyszerű vizuális effektusok alkalmazásával, amelyek minden nézőnek ugyanazt jelentik.

Forrás: wikiart.org – Vega-Nor, 1969, Victor Vasarely

Vasarely a művészetet a társadalmi funkcionalitás szempontjából is vizsgálta, mégpedig az építészettel való átfedések fellelésével. Falfestményeket és egyéb vizuális elemeket tervezett kifejezetten építészeti terek számára, továbbá úgy gondolta, hogy a cserélhető kompozíciós elemek felhasználhatók a várostervezésben, a hazai építészetben és az utcatervezésben is.

Öröksége nyomot hagyott tehát egyes városok utcaképében, valamint életművét feldolgozó intézményekkel, időszaki és állandó kiállításokkal is találkozhatunk hazai és nemzetközi színtéren egyaránt. Magyarországon 1987-ben még a művész jelenlétében nyílt meg az óbudai Vasarely Múzeum, amelynek célja mostanáig a művész életművének megőrzése és közzététele, tudományos igényű kutatása és feldolgozása. Ezután ’89-ben bejegyezték a Vasarely Alapítványt, amely sokszorosító műhelyt működtet, szitanyomatokat értékesít, és a nyugati emigráns magyar művészeket dokumentálja.

Fajó János

Victor Vasarely munkássága számos hazai és külföldi alkotó művészetére inspirálóan hatott, közéjük tartozott a Kossuth-díjas magyar festőművész, Fajó János is. Egyéni alkotói stílusa az 1960-as évek második felétől tudott igazán érvényesülni, amely leginkább a geometrikus formák és a konstruktivizmus elveire épül, de ugyanúgy meghatározóak benne az op-art, a minimal art és az „új geometria” elemei. Pályája és művészete alakulásában szintén nagy hatással volt rá szellemi mestere, Kassák Lajos, ezért is említik őt „Kassák szellemi örökösének”.

Forrás: viragjuditgaleria.hu – Fajó János: Piskóták III., 1973

Alkotásai sokatmondók, amely köszönhető annak is, hogy habár kompozíciói a redukción és a geometriai alapformákon alapulnak, a színek és formák finom játéka mégis érzékiséget és mélységet sugároz. Bár Fajó főként festőként vált ismertté, szobrászként is alkotott, munkáiban gyakran ötvözte a két művészeti formát. Számos hazai és külföldi kiállításon vett részt, igazi sikert azonban nemzetközi szereplései hoztak számára.

Az akkori hazai képzőművészeti élet meghatározó alakja volt, hiszen 1974-ben részt vett a Pesti Műhely alapításában, majd 1976-ban a győri fémszobrász alkotótelep létrehozásában. Emellett vezetése alatt a Józsefvárosi Galéria több mint egy évtizeden át biztosított kiállítási lehetőséget a Pesti Műhely tagjainak. Fajó János munkássága tovább él az általa inspirált művészekben és a magyar képzőművészeti hagyományokban. Alkotásai ma is láthatók kiállításokon, illetve műgyűjteményekben, és inspirációt jelentenek azok számára, akik értékelik a finom részletekkel gazdagított, érzelmekkel telített művészetet.

Művészeti kollaboráció

Victor Vasarely és Fajó János életműve egy ponton összefonódik, ugyanis azonos művészetbéli céljaik közös együttműködéseket hívtak életre. Mindketten aktívan tettek a geometrikus absztrakció népszerűsítéséért mind hazájukban, mind külföldön. Vasarely célja volt megtörni a szovjet érdekszféra absztrakcióellenességét, továbbá kiterjeszteni művészetének hatókörét az „egész bolygóra”, amelyben Fajó örömmel segédkezett. Habár nem egy országban éltek, közös munkájuk képes volt áthágni minden határt és akadályt, a korabeli vasfüggönyt is beleértve. Vasarely világszerte rengeteg műhellyel és alkotóval dolgozott, motívumainak legjobb magyar közvetítője mégis Fajó János és az általa vezetett Pesti Műhely volt.

E kivételes együttműködés kultúrtörténeti feldolgozása a Hungarian Art & Business kiállítótereiben nyílt Vasarely x Fajó: A bolygó meghódítása című tárlat, amely a két művész soha el nem mesélt közös történetét mutatja be. A kiállításon találkozhatunk többek között Vasarely korábban említett Zebra-motívumával, Fajó Kereszt sorozatával, illetve közös munkájuk gyümölcsével, a négy szitamappából és hét multiplikából álló műegyüttessel. A tárlat témáját, a két művész együttműködését pedig egy külön kötet – Vasarely és Fajó. Egy vasfüggönyön átnyúló művészeti együttműködés regényes története a hidegháborútól a kapitalizmusig – is feldolgozza, amely a Fajó Alapítvány és az MBH Bank támogatásával jelenik meg hamarosan. A tárlat szeptember 18-ig ingyenesen látogatható a HAB épületében!

Forrás: Hungarian Art & Business Facebook-oldala

Forrás: Hungarian Art & Business 

Források:

• Fajó János (1937 - 2018) - híres magyar festő, grafikus (kieselbach.hu)
• Kiállítások - ArtHAB
• Victor Vasarely – Vasarely Foundation (fondationvasarely.org
• Victor Vasarely Art, Bio, Ideas | TheArtStory
• Victor Vasarely: The art that tricks the eyes (bbc.com)

Ha nem szeretnél lemaradni legfrissebb cikkeinkről, kövess minket Facebookon is!

A művészet mindig is tükre volt társadalmunknak. Kétségtelen, hogy a mai kor egyik legfontosabb és legégetőbb kérdése a fenntarthatóság, nem csoda, hogy a művészet is szólni kíván a bolygónk kizsákmányolása ellen folytatott küzdelem oldalán. De valóban hatással tud lenni a figyelmünkre, és ösztönözhet minket a tudatosabb életvitelre? 

Manapság egyre több művész inspirálódik a természetből, vagy használ organikus anyagokat, hogy ezzel is a fenntarthatóság ügye mellé álljon. Segítenek nekünk, laikusok számára is megérteni, miért olyan fontos a környezetünket védeni. A műalkotások, installációk vagy performanszok ereje abban rejlik, hogy közvetlenül szólítanak meg bennünket és befolyásolják érzelmeinket. Egy drámai fotósorozat az éghajlatváltozás okozta környezeti károkról olyan mélyen hathat a gondolkodásmódunkra, hogy akár a mindennapok szintjén is sokkal tudatosabbak lehetünk, és egyre több döntést hozhatunk a környezetvédelem oldalán.

Egészen provokatív példa Olafur Eliasson dán képzőművész Ice Watch installációja, amely a globális felmelegedés veszélyeire hívja fel a figyelmet. Tizenkét jégsapkadarabot hoz a városi térbe, amelyek nem meglepő módon, hamar olvadni kezdenek, Eliasson így közvetlenül szembesíti az embereket azzal, hogy a klímaváltozás nemcsak távoli helyeken zajlik, hanem a közvetlen környezetünket is érinti.

Forrás: olafureliasson.net – Ice Watch, 2014, London; Fotó: Justin Sutcliffe, 2018

Sok művész ma már kifejezetten újrahasznosított vagy fenntartható forrásból származó anyagokat is használ, ami nemcsak kreatív, hanem sokatmondó: a "szemét" is lehet érték. A művek ezzel amellett, hogy felhívják a figyelmet a túlfogyasztás problémáira és a hulladékcsökkentés fontosságára, inspiráló példák lehetnek arra is, hogy hogyan lehet újrahasználni azokat az anyagokat, amelyek akár a háztartásunkban is megtalálhatóak.

Vannak azonban, akik szkeptikusan közelítenek a kérdéshez, mondván, semmi látható vagy mérhető eredménye nincs annak, hogy a művészet hogyan hat az emberek szokásaira. Szerintük a művészeti projektek csupán szimbolikus gesztusok maradnak, amelyek nem vezetnek valós, tartós változáshoz.  Talán azzal az érvvel sem lenne nehéz vitatkozni, hogy bár a művészet képes széles köröket megmozgatni, gyakran csak azokat éri el, akik már eleve nyitottak a fenntarthatósági üzenetekre.

A legélesebb kritikák azonban akkor születnek, amikor a környezet csodái által inspirált művészeti projektek önmagukban jelentős erőforrás, energiabefektetés árán valósulnak meg. Az egyik legmegosztóbb példa Christo és Jeanne-Claude, The Floating Piers c. munkája, amely az olaszországi Iseo-tó mellett született meg 2016-ban. A művészpáros olyan sétányokat álmodott a víz felszínére, amelyek lehetővé tették a látogatók számára, hogy szó szerint a tó felett sétálhassanak. Az installáció igen látványos volt, és világszerte óriási figyelmet kapott, azonban a környezettudatosság szempontjából jónéhány kérdést felvetett: a projekt költsége elérte a 11 millió dollárt, később pedig egészen 17 millió dollárra becsülték. Három hónap alatt pedig mintegy 220 darab, 6 tonnás horgonyt helyeztek el a tó fenekén, 92 méteres mélységben.

Forrás: wikipedia.org – The Floating Piers at the island of San Paolo, by Christo and Jeanne-Claude, viewed from Rocca di Monte Isola, June 2016

A kérdés tehát jogosan merül fel: a művészetnek lehet valós szerepe a fenntarthatósági célok elérésében? A válasz korántsem fekete-fehér. A művészet hatalmas erejű eszköz lehet a társadalmi változások előmozdításában, de ez nem jelenti azt, hogy minden projekt fenntartható módon valósul meg. Azonban leszögezhető, hogy minden egyes művészeti alkotás, amely fenntarthatósági üzeneteket hordoz, lehetőséget teremt arra, hogy újraértékeljük saját szerepünket a bolygó jövőjével kapcsolatban, valamint arra késztet minket, hogy gondolkodjunk, érezzünk és cselekedjünk. Az a művészet, amely fenntarthatóságra ösztönöz, így valódi misszióvá válhat, ha a közösség is úgy dönt, hogy vállalja ennek a küldetésnek a támogatását.

Források:

• The Floating Piers - Wikipedia
• Ice Watch • Artwork • Studio Olafur Eliasson

Ha nem szeretnél lemaradni legfrissebb cikkeinkről, kövess minket Facebookon is!

Marilyn Monroe, Frida Kahlo, Ingrid Bergman – néhány név a 20. század meghatározó női karakterei közül, akiket mind magyar fotográfusok kaptak lencsevégre. A Szépművészeti Múzeum Kertész, Moholy-Nagy, Capa... Magyar fotóművészek Amerikában (1914-1989) c. tárlata tökéletes lenyomata ezen évszázadnak, amely a világhírűvé vált magyar fotográfusok mellett az itthon kevésbé ismert művészek munkáit is elénk tárja. Az augusztus 25-ig látogatható kiállítás a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében, a Virginiai Szépművészeti Múzeummal együttműködésben jött létre.

Forrás: welovebudapest.hu

Most először láthatók egy átfogó tárlaton az Amerikai Egyesült Államokba kivándorolt magyar fotográfusok munkái, amelyek az első világháború kezdetétől az 1989-ig tartó időszakot ölelik fel. A kiállítás kurátorai Baki Péter, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója és Alex Nyerges, a Virginiai Szépművészeti Múzeum igazgatója, aki személyesen is érintett a kiállítási anyagot illetően, ugyanis 30 éve tanulmányozza az amerikai–magyar fotográfusok életművét, így az ő kutatási eredményeinek debütálása is a 32 fotóművész 170 képének 8 szekcióra bontott tárlata. Ahogy fogalmazott: „Egyetlen más ország fotográfusai sem voltak olyan nagy hatással a XX. századi fotóművészetre, mint a magyarok. Ahogy azt Robert Capa mondta egyszer viccesen, ha nagy fotográfussá kívánsz válni, nem elég a tehetség, magyarnak is kell lenni”.[1]

[1] Forrás: 24.hu Amerikába kivándorolt magyar fotográfusok munkáiból nyílik kiállítás a Szépművészeti Múzeumban | 24.hu

A szekciókon végighaladva a magyarországi kezdetektől Berlinen és Párizson keresztül jutunk el egészen New York, Chicago vagy Hollywood állomásáig. Ezen helyszínek 20. századi látképét és életérzését pedig olyan híres fotóművészek szemüvegén keresztül vizsgálhatjuk, mint André Kertész, Robert Capa, Moholy-Nagy László, Martin Munkácsi, Kepes György vagy Kondor László. A tárlat célja továbbá a Magyarországon kevésbé elhíresült fotográfusok – köztük Dienes Andor, Muray Miklós, Varga Anna, Ylla, Barna Anna, Plachy Szilvia vagy Somogyi Kornél – reflektorfénybe helyezése is. A tárlaton felsorakoztatott magyar művészeknek köszönhetően a nagyvárosok örökségén és az amerikai-magyar fotótörténeti pillanatokon túl szemtanúi lehetünk különböző témák és technikák ábrázolásának is, például a divatfotográfia vagy éppen a fotóriport műfajain keresztül. Habár az Egyesült Államokban letelepedett hazai fotográfusok közül nem mindenki vált világhírűvé, az általuk képviselt fotográfiai műfajban mégis meghatározó szerepet töltöttek be az amerikai fotográfia történetében.

Forrás: magyarnemzet.hu

A kiállítás egyik központi szekciója a „Magyarok New Yorkban” címet viseli: itt tekinthetjük meg többek között André Kertész tizenöt részből álló, feleségének elvesztését követően született polaroidsorozatát, valamint Marcel Sternberger Roosevelt elnököt ábrázoló portréját is, amely 1946 után a 10 centes érmére is felkerült. Egy másik sorozatban jelennek meg Kepes György a Bauhaus gondolatiságára épülő, leginkább az ’50-es, ’60-as évek modernitását bemutató alkotásai. A hollywoodi szekcióban kiemelendők Munkácsi Márton, a divatfotográfiai műfaj megújítójának képei, valamint Dienes Andor Marilyn Monroe-t ábrázoló fotója, ugyanis a magyar fotográfus fedezte fel elsőként a popkultúra mai napig egyik legismertebb alakját. A riportfotográfiái szekciónál szemügyre vehetjük a haditudósító Robert Capa vagy Kondor László vietnámi háborúban megörökített felvételeit egyaránt. A kiállítás Nickolas Muray – szerelmét ábrázoló – Frida Kahlo kék ruhában c. fotójával zárul. A tárlat anyaga összesen tizenhét amerikai gyűjteményből, valamint hazai intézményektől és magánygyűjteményekből származik.

Forrás: szepmuveszeti.hu

Ha nem szeretnél lemaradni legfrissebb cikkeinkről, kövess minket Facebookon is!